Szerintem érdekes adalék: http://fototortenet.blogspot.cz/2012/06/...

:)
Igazat kell adjak GGnek, de én Lewis Carroll-"fan" vagyok, nna. Fekete István VS LC nálam sima kettes. Ehhez mondjuk kell a Tüköroszág is persze, a Bruno és Sylvie már enyhébb kategória. LC a Tükörországban külön nyelvet teremtett, és az angolnyelvű irodalomban betöltött szerepe igen jelentős. A nyelvvel haladó szinten foglalkozóknak kifejezetten ajánlott. Magyarul is mesteri igazából az átültetés, Tótfalusi igazán kitett magáért a Gruffacsórral. Tim Burton meg szégyellje magát. Persze egyéni preferenciák, meg ilyenek, különben tök uncsi lenne. Kis "agytorna" meg nem árt, és hát igen, valljuk be, asszociopata vagyok, szeretem tesztelni, ki tud követni. :)
Ken Kesey szavaival élve: "Are you on the Bus?"
;)

GG a tudomány nemzetközibb mint a gyerekirodalom, ami óhatatlanul erősen kultúrafüggő :) Így az Alice impakt faktora jelentősen más lenne az egyes országokban, mint ahogy teszemazt a Vuk impakt faktora is közel nulla lenne mondjuk amerikában. Ez most persze meredek példa, mert hallani már én is hallottam az Alice-t de annyira részletesen nincs meg bennem sem, hogy fél pill. alatt besszociáljam a versbeli képről. Ez persze nem minősíti az Alice-t, nem lesz se jobb se rosszabb. Ennyire erős tartalmi utalásra hagyatkozni csak akkor mernék, ha 100% h mindenkinek beugrik, különben a befogadók körét lehet hogy túlontúl leszűkítem. Persze lehet Gergely célja is ez volt kiszelektálni azokat akiknem így nem esik le. Ha ez az én sivár műveltségemből adódik akkor természetesen bevállalom.

Akkor megmondom, hogy értettem, hogy alapmű. A tudományos publikációknál tartanak nyilván hivatkozási indexet, impact faktort, ami egyszerűsítve arról szól, hogy egy adott cikket hány későbbi cikkben említienek. Minél többször hivatkozzák, annál fontosabb az adott cikk. Ez nem feltétlen jelenti, hogy a cikkben leírtak tudományosan "igazak" vagy érvényesek, de az biztos, hogy a cikk fontos. A műalkotásoknál nincs ilyen nyilvántartás, de ha lenne, szerintem Alice nagyon magas impact faktorral rendelkezne. Lehet, hogy nem annyira jó, vagy valakinek épp nem tetszik, de az biztos, hogy fontos, mert regeteg későbbi munkában hivatkozódik. A nyugati kultúrkincsbe beépült, mint a Mona Lisa, a milicista vagy Raszkolnyikov.

mondjuk tegyük hozzá, hogy a hernyó, meg gomba, meg füstölgés szavak egy megintmásik irányba is elrepíthetik az ember gondolatait... Bevallom az Alice nekem sem jött át, csak hogy így GG megvilágosította.

:D
Soha nem is voltunk rosszban, Istvan.
Ertem en a kritikat, csak nem szeretem :) :)
De felre a trefat, koszonom, h szakitottal ra idot.
Nem allitottam, h kontextusba lett volna helyezve, illetve h utalasaim egyertelmuek lettek volna. Nekem ezzel a "fallikus szimbolum"-dologgal volt egyedul egyet-nem-ertesem. Vannak dolgok, amik nincsenek. Ezeket eleg nehez is a szokasos semak alapjan bekategorizalni, megitelni. Lewis Carroll pont ilyen ellentmondasos szemely. Eleg sok (teves?) legenda kering rola, (P.Coelho talan a Zahirban irja, h LC hallucinacioi?/vilagi epileptikus rohamainak betudhato) muveit nagyon sokan probaltak mar analizalni innen-onnan, de zsenialitasa szerintem vitathatatlan. S hat kusza is, igen, es neha elsore erthetetlen, de komplexitasa es alomszeru lebegtetese miatt a szokasos semak kozott nehezen ertelmezheto.
Ha ajnalhatok tole, akkor en az Through the Looking Glass-t (Alice Tukororszagbant) javasolnam, de kitart elmere lesz szukseg hozza, az bizonyos.
Megjegyzesem nem akart (tul) szemelyeskedo lenni, mindossze arra probaltam ravilagitani, hogy minden pusztan nezopont kerdese.

Hát, nem tudom Gábor. Az én körömben ez nem számít alapműnek. Nem jobban mint a Púpos lovacska. Benedek Elek és Grimm meséken, meg Fekete Istvánon nőttem fel a magyar, cseh és szovjet rajzfilmhősök mellett - nagyjából ezt is adtam tovább. Hófehérkét, Mekk Eleket, Gusztávot, vagy Grabovszkyt a gyerekeim és a nagyszüleik is felismerik, Alice-nál a szemöldöküket ráncolják, de körbeírva beugrik nekik is, persze. A pöfékelő hernyó? Na kíváncsi vagyok, hogy a családban, baráti körben ki emlékszik rá...

Hát... én egy bunkó vagyok, tudom, de nekem se alapmű, ahogy a 22-es csapdája sem, és sorolhatnám a kánont, aminek javát nem olvastam el. Ez nem büszkeség vagy mi, szerintem csak tény. Ráadásul tegyük hozzá gyorsan, hogy a "für" okán eleve be lehettünk víve az erdőbe.

Nem lehet minden utaláshoz lábjegyzetet adni. Az Alice eléggé alapmű ahhoz, hogy az ismerete nyugodtan feltételezhető, még ha benne is van a kockázat, hogy egy-egy olvasónak ez nics meg.
Szerintem.

Hát tényleg totál nem értettem meg. Bevallom, nem olvastam Alice csodaországban-t, megelégedtem azokkal a kultúrcsempékkel, filmfeldolgozások részleteivel, képi és tartalmi megközelítésekkel, amelyeket úgy általában lehet tudni róla. Azok alapján sosem éreztem vonzalmat, hogy belemélyedjek. A nyúlra emlékszem, a kártyakirályságra emlékszem. A hernyóra és a gombára nem. Elismerem, ez az én hiányosságom. De erre majd visszatérek.

Hogy érthető legyen a megközelítésem, és ezzel talán segíthetek megérteni az olvasót (vagy csak egyet:)
A címből én a "Für Elise"-re, illetve egy rafinált költői kötéssel és a Smokie Living next door Alice c. számára gondoltam. (Mondom, a hernyó a gombán nekem nem markáns emlék)
Ha pedig nem tudom kötni a könyvhöz a sztorit, akkor bizony azok a klisék jönnek elő. Ez azt is mutatja szerintem, hogy erősebb ennek a szimbólumtartama, mint amit a könyv elért ezzel a két figurával. Itt pedig azt gondolom, ez az író ember felelőssége is, nem csak az olvasóé. Vagy ezt rosszul gondolnám? Az sem lehetetlen ám!

No, annyit még, hogy Gábor szöveges illusztrációja tette egyértelművé az írást. Azaz ki kellett nyúlni a versen és annak környezetén kívülre ahhoz, hogy stabilan megálljon. Ha mellékelve van eredetileg, akkor biztosan nem azt gondolom, hanem azt, hogy Gergely belehelyezte magát a hernyó személyébe, és az anyacsavar az, hogy szálldogál éppen valahol - tudjuk is a végén hol, és úgy éli át a mesét - ez a realitása és konkrétuma a versnek. De mondom, ehhez előismeret szükséges, amelyet értem, hogy jogosan feltételeztél Gergely, de ez a párbeszéd talán rá is világít, hogy magunk élményanyaga nem evidencia másoknak. Ezen kötésekhez használnak alcímeket, ajánlásokat, idézeteket. Talán csak annyi a "gond", hogy ez elmaradt.

Még egy fontos javaslatom van: ne személyeskedjünk. Hozzászólásom a műnek szólt! Ne a személyre determináljuk (hogy ki mitől ijed meg).

No, de tévedéseimet bevállalom, belátom azokat. Szerintem a leges-legfontosabb a párbeszéd, csak ez visz előre. Sokkal jobb mint a csend.

Úgyhogy béke velünk, ennek óhajában üdv. István :))
Rendben vagyunk?

"Alice nézdelődött a virágok és a fűszálak között, de semmi-semmi olyasmit nem talált, ami ebben az esetben ehetőnek vagy ihatónak lett volna mondható. Közelében egy jókora gomba nőtt, körülbelül akkora, mint ő maga. Alice jól megnézte alul, hátul, jobb- és baloldalt is, s akkor jutott eszébe, hogy megnézi a tetejét is.

Lábujjhegyre ágaskodott, fölkukucskált a gomba tetejére, s rögtön észrevett egy hatalmas kék Hernyót, amelyik a gomba tetején összefont karral ült, nyugodtan pöfékelt egy hosszú szárú tajtékpipából, s nem törődött se Alice-szel, se senkivel kerek e világon."

Szerintem elég pontosak az utalások, hogy képbe helyeződjön az olvasó. Kár ebbe több princípiumot látni, mint amennyi van.

Hol van az adott könyv Gergő? Emellett pedig: nem kötelező elfogadnod, hogy mi milyen szimbólum, és lehet ezen humorizálni, de ez nem jelenti, hogy nem érvényes a megállapítás. Példa rá a locsolóversek szimbolikája, tele női és férfi szimbólumokkal, termékenységtörténettel, de nem sorolom, hiszen ezt te is tudod (?). A "szimbolizmus" csak részben kultúrafüggő, részben viszont a jungi archetipikus kollektív tudattalanból merít, máskülönben nem tudnánk értelmezni egy mondjuk ausztrál őslakó "firkáit". Aztán hogy éhes disznó vagy-e, majd eldönti az idő.

Azert ez a fallikus szimbolum-dolog ez "meredek" kicsit.
Adott konyvben, amirol e vers is szol, a hernyo (fallikus sz.) egy gomban (fallikus sz.) ul, es egy pipat (fallikus sz.) szivogat. Most, hogy e sorokat gepelem, letettem magam ele tollam (fallikus sz.), amivel eddig irogattam, es most igy merengve a 6. emeletrol kinezve a templomtornyokat (fallikus sz.) es gyarkemenyekeket (ez utobbi fallikus sz. epp most precox ejakulalt egy kis pamacsot) lassan elonto napsugarakban (fallikus sz.?) gyonyorkodom.
Mivel a szimbolizmus leginkabb kultura es szocializacio-fuggo az en olvasatomban, hat hmm... Ehes diszno fallikus szimbolummal almodik, nna. :)

Hát nem terveztem verselemzést adni, de a hernyó biza fallikus szimbólum, mintha ő gondolná, és a kislány a fodros szoknyával, ebben az aspektusban, mint álom... szóval abban van igazság, hogy a te szerzői olvasatodhoz a szerző ismerete is szükséges ahhoz, hogy az olvasód úgy és csak úgy dekódoljon, ahogy azt szeretnéd, ellenben a megijedés inkább neked szól Gergő.

Hmm...Erdekes amit irsz, Istvan, de ezuttal meg csak nem is kapufa. Nem akarlak megijeszteni sajat magaddal kapcsolatban, de hat a pedofil irany...Nem is ertem. "inkább tébolydába viszi a gondolataimat. Vagy valamely detoxikálóba." ez stimmt. A megoldas kulcsa sokkal inkabb a Nyul Uregeben keresendo Lewis Caroll-i teboly, amit belatok, hogy nem sokan ismer(het)nek...es jobb is ez igy.

Bizonyára alanyi indíttatású a versed, mert a címet és a tartalmat nem tudom másként kötni. Olyan megírta magát versnek érzem, még a polgárpukkasztó pedofil irány is elhal benne, és inkább tébolydába viszi a gondolataimat. Vagy valamely detoxikálóba.
A legnagyobb problémájának én a zavaros központozását tartom. Ha a lebegés a lényeg, akkor túl sok az indítás erotikus jellege, ha az erotika vagy vallomás a fontos (a cím is ezt mutatja) akkor keszekusza a vége... Én valahogy így látom.