Az a helyzet, hogy itt van egy képrészlet, ami gondolom valamilyen eseményen készülhetett, talán egy esküvőn, talán ezáltal azt is érteni vélem, hogy mi az a toll, ami ebben a szürreálisan csúnya tolltartóba beleszuszakolódik, de valahogy az egész nekem fura. Mint tanulmány abszolút jónak tartom, a ritmusok jók, ha elvonatkoztatok attól, hogy miből áll össze a kép, akkor maga az, ahogy ez a hármas gyertyatartó viszonyul ehhez a tolltartóhoz az jó. Aztán ha elkezdem mégiscsak megfejteni, hogy mit látok, akkor azt mondom, hogy de hát ez a tolltartó csúnya. Akárhogy próbálom ezt érzelmesen közelíteni, de inkább nekem ez ilyen furcsa szocreál kép irányát hozná inkább. Ha ebből egy szociót próbálnék kihozni, akkor azt mondom, hogy oké, akkor sem kell ez a barnítás, az egyébként se kell, de akkor azt mondom, hogy keressük a giccset benne és azt a borzalmat, ami ezzel létrejön, meg a kis masnival a gyertyatartón. Ha nem volna elég habos, akkor próbáljuk még habosítani, de ez ilyen ÁPISZ megoldás. Nagyon érdekes, vidéki anyakönyvvezetőknél szoktak ilyenek lenni. Most nekem fura így, meg az is, hogy akkor miért csak egy gyertya ég. Lehet, hogy ennek a szertartás szempontjából van szerepe, de a kép szempontjából nincs. Ez most nekem csendéletképként nem áll össze, szoció lehetne, de akkor tessék bátornak lenni, és tessék ezt a szociografikus vonalat erősíteni. Szerintem ha határozott vagy, nem fognak megverni, ha átrendezed az anyakönyvvezető kulipintyóját a fotó erejéig. Bolondot kell tettetni és legfeljebb mosolyogni fognak. (hegyi)
Gergő eltalálta a szituációt. Valóban egy polgári esküvő kellékei, így nem volt lehetőségem rendezkedni. Megtetszett a "díszlet" és az elkészült kép is kedves számomra - bár meglehet közel sem tökéletes.