gyöngyvirág

gyöngyvirág

Első "műtermi"képem. A konyhaasztalt rendeztem be, a világítás a hátam mögül jött, a fürdőszoba ablakából. A háttér alapja az egyik fekete ruhám volt. Több próbálkozás után ez lett belőle. Valahogy nehéz nekem ez a csendélet feladat, nem érzem közel magamhoz.

Mariann, nem tudom miért írod azt, hogy te ettől félsz, nehéz, és nem érzed magadhoz közel - te, ennél közelebb már hova kellene érezni? Megoldottál egy feladatot. Csak így iderakni egy csendéletet úgy, hogy ahogy írod, sokat előtte ezzel nem foglalkoztál, én azt gondolom, hogy ez rendben van. A roncsolás is oké, amit itt látunk, a polaroid felvételeknek volt egy ilyen velejárója, de itt ez nagyon finoman jelentkezik és esztétikailag belefér, sőt, hozzáad az eredményhez. Szóval mindenképpen azt gondolom, hogy az ötlet jó, illik a váza is, talán egy leheletnyivel kevesebb fény a vázára elég lenne, de ez utómunkával megoldható. Most, ha megfigyeljük az arányokat, akkor a fénymennyiségben nagyon közel járunk ahhoz, ami a gyöngyvirágon lévő fénymennyiség, és ettől elviszi a figyelmünket a váza a háttérben lévő levelekről, holott azok fontosak. Én másfél-két fényértéknyit simán visszavennék a vázából, ez utómunkával is megoldható. Remélem, hogy Mariann időt szakít, és eljön az utómunka táborba. Megvan a leckemegoldás is, de ez ne jelentse azt, hogy több csendéletet nem csinálsz, érezd csak magadhoz közel, mert megy ez neked, sőt! (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Köszönöm a hozzászólásokat, Ágnes köszi a linket, többször végighallgattam.

Nagyon különleges a virág, a váza és a háttér összhatása. Nekem az antik jelző jut eszembe róla... olyan békebeli antik... Talán kicsit a tér hiányzik körülötte, illetve jelenleg a vázát érzem a súlyosabbnak a fotón...
De nagyon szívesen nézem a képet!

A gyöngyvirágot nagyon szeretem, az is lehet, hogy egyik kedvenc virágom. Itt szép, friss, üdének tűnik a csokor... Jó lesz ez, próbálkozzál, nálam is ugyanaz a helyzet a csendéletekkel, amit te írtál a kép alá. Nem tudom ezt meghallgattad-e, amit Demeter mond: http://latszoter.hu/lecke/14-csendelet
Különben én is a fekete pólóimat szoktam használni háttérnek. Szóval hajrá!

Hm, nekem ez nagyon speciális hangulatú kép. Olyan, mintha egy reneszánsz ember előbújna a halványan világított alagútból és buggyos nadrágjában felmutatna egy csokor friss gyöngyvirágot.

A keret foszladozott sejtelmessége szerintem passzol a visszafogott színekhez, a váza mintájához is, ehhez képest a csokor hétköznapi és valóságos, és ez az elegy mégis hihető, ízlelgetni való.

Mintha valamilyen újító festmény lenne. Szerintem jól sikerült, lehet, hogy olyat hozott ki belőled, amire te sem számítottál? :)

Pipec lett, bár lehetne kicsit több tere.
Talán csak az zavar, hogy eltűnt a sík, amin a váza áll. Mintha lebegne.

Új hozzászólás