Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kis ökörnek.
Péntek esti élő Törökösenemhez, melynek 9 órai premierjére ezennel tisztelettel meghívlak, ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.
Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kis ökörnek.
Az ötlet jó, és nagyon fontos ezzel foglalkozni, hogy megfigyelünk dolgokat, és azokat a megfigyeléseket rögzítsük fejben, mert esetleg más szituációban használhatóak lesznek majd ezek a dolgok. Ebben a formában ez, ha egyszerűen akarok fogalmazni, nem gusztusos. Az a nyákos, furcsa habos felület, ami az asztalon létrejön nem az, az asztal erezete nem illik ehhez az egészhez, túlságosan civil, tehát akkor találjak valami más alapot, amin dolgozok, amire ezt az egészet felhelyezem. Nyilvánvalóan valamilyen mennyiségű nedvesítő helyzetre szükség van, bár, én azt gondolom, hogy érdemes ezt kipróbálni üvegfelületen, vagy más anyagokkal, hogy hátha van olyan anyag, aminek a felülete alkalmas arra, hogy ne kelljen így összekenni ezt az egészet, de ez a habos valami, ez nem jó asszociációkat indít el. Dolgozz vele tovább, keresd az utat, és aztán egyszer csak be fog ugrani az, hogy hol fog ez jól működni. Nem fogok most ötleteket adni, mert legyen ez a te munkád. Az viszont biztos, hogy ha alkalmas helyzetet találsz, alkalmas optikai és esztétikai helyzetet, akkor azt gondolom, hogy ez egy jó irány lehet. Most ez, ebben a formában nagyon bizonytalan, hogy mennyire áll meg a lábán. (hegyi)
Péntek esti élő Törökösenemhez, melynek 9 órai premierjére ezennel tisztelettel meghívlak, ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.
helyzetfüggő. Nyál, nyák, csiga, ezek így taszítóak ebben a környezetben, ezekkel az ember nem akar szembesülni, de mondjuk testen máshogy mutathat.
Szerintem nem tabu a hab, el tudnám simán képzelni, hogy az egész alap habos legyen. Esetleg szinesben. Nem biztos, hogy a fekete-fehér az optimális választás itt, nagyon szép szivárványok tudnak létrejönni az ilyen buborékokon. Esetleg fürdőkádban ilyen majndem-akt megoldással is jó lehet, meg gyerekkézzel ahogy írtad, az is jó ötlet.
Köszönöm az elemzést, természetesen megpróbálom kijavítani a hibákat, már van is ötletem...
Az viszont meglepett, hogy mindenki valami undorítóra asszociált a kis bubik láttán a nagyok alatt...elfogadom, hiszen ha a rátekintők véleménye ez, nincs értelme túlmagyarázni, győzködni. Tehát a hab a gömbök alatta tabu?!
Ahogy néztem a képek, azon gondolkodtam, hogy egy szinte semmiség határol egy másikat. Ilyen a szappanbuborék.
Persze rögtön utánanéztem, hogy milyen vastag is. Néhány tíz molekula. Szinte elhanyagolható.
És leszámítva a füstöt ugyanaz a levegő van benn, mint kinn.
Mégis mennyire más. Mennyi szépség, mennyi játék, mennyi emlék jut az embernek eszébe, ha hallja ezt a szót : szappanbuborék.
Ugyanezek jutnak eszembe ha látok egyet. Ha pedig ilyen bonyolult formát akkor már szinte a varázslat jut eszembe. Illúzió. Pár molekula. Mégis milyen sok.
Hát akkor előre csak úgy Turi Danisan:
"... odapökött az erős, széles tenyerébe egy féllitert..."
-- Karinthy Frigyes: Így írtok ti
Érdekes, de mégis kivitelezhetetlen. Az, hogy hogy jutnék gyerekkézhez, rejtély, viszont biztosan erkölcsi akadálya adódna, hogy füstöt fújjak oda.
A füst viszont kell...
Szilárd :D !!!
Visszakanyarodva a leckéhez, én pl. gyermektenyérre gondoltam, ami ritkán pukkantószőrös :)
Na ezt most kipróbáltam. Nedves testen tutira csak a szőrtelen részeken működik, a szőrökön nekem gyorsan elpattannak a buborékok.
G.G. Az van, hogyha nincs alatta az a csúszós alap, akkor nem marad meg a bubi, hanem a laphoz érve azonnal elpukkad. Tehát valamilyen formában szükséges. A többi észrevételed helytálló lehet, viszont nem látom még azt a képet, amit le kéne kattintanom a szóelálláshoz. Köszönöm a hozzászólásodat.
Szilárd szép szavait úgy fordítanám le, hogy ebben a füstösbuborék témában valószínűleg benne van a jó fotó lehetősége, de itt most ezt nem sikerült megcsinálni. Ebben szerepe van a főtéma körül levő nyálszerű habnak 8ami gondolom korábbi kísérletek emléke, a fa-utánzatú alapnak éppúgy, mint a kép billegésének, az egész olyan csúszós, bizonytalan érzetet kelt.
Szerintem bírkózz még ezzel és csináld meg azt a verziót is, amelyiktől Szilárdnak is eláll a szava.
Az egyik kedvenc idézetem jut erről eszembe a Ford Fairlane kalandjaiból, valószínűleg inkább rám jellemző mint a képre:
>>Johnny volt az egyetlen, aki nálam is gusztustalanabb tudott lenni. Sráckorunkban gusztustalansági versenyeket rendeztünk. Kiköhögtem egy rakás turhát az asztalra, mire ő: "kezdőtől nem rossz", és fogott egy szívószálat...<<
Igen, füstös buborékok:)!
Kiskoromban elkápráztatott, ahogy a felnőttek szájából beszéd közben a szavakkal egy ritmusban dőlt a füst, vagy ahogy a buborékot megtöltik vele.
Nekem azt mondták, hogy akkor szívhatom én is, ha nagy leszek... igencsak korán nagynak nyilvánítottam magam, és már alsó tagozatosan rendszeresen szinfiztem.
A meghívást köszönettel elfogadom, kíváncsian várom a témaboncolgatást.