hangolódás

A képen gitár hangolókulcsok vannak. Egy elektromos gitáron cseréltem le a régi kulcsokat újakra és ahogy letettem azokat az íróasztalon lévő fehér papírra, annyira jól néztek ki ott egy kupacban, hogy gondoltam megörökítem. Fekete-fehérben pedig még jobban kijöttek az árnyékok, tükröződések is. Egyszerűen csak tetszett, és tetszik a mai napig ez a kép.

Ami erénye a képnek, hogy sikerült a tárgyak anyagszerűségét átadnod. Nem egyértelműen könnyű dolog ám a fémet jól megmutatni, csillog, beég, szóval ez szuper, fontos., hogy ez megvan. A kompozíció azért bajos, mert egyrészt úgy körbevágtad, mintha emlékkönyvbe készült volna és nem lenne elég hely beragasztani, legyen több levegő, tér. Másrészt ha már gitár, gondolom húr is van hozzá, játszd körbe a tárgyakat vele, legyen még valami, vagy a gitárból, a nyakból valami részlet, nem tudom, de kéne sztori, és kéne viszonyrendszer is. De ha maradunk a minimalista megoldásnál, tér akkor is kell. Mindig leírom, most neked is, hogy a klasszikus képarányokkal dolgozz egyelőre. Majd ha az már megy, oké, akkor lehet ha indokolt, keresni eltérő arányokat. 2:3 4:3, 1:1. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

0
Értékelem!

Szépen hangolódsz, tetszik ez a megoldás, jó észrevétel.

0
Értékelem!

Tényleg jól kijön a kulcsok anyagszerűsége. A legszebb a jobb alsó kulcsfej, meg itt majdnem középen, balra lent egy kulcsfej. Ezekre a síkokra talán jobban rá lehetne játszani. Nem tudom mit, és hogy, de próbálgatni érdemes olyankor, ha már úgyis ott van. Annyi még, hogy egy picit most jobbra van fotózva.

Új hozzászólás