Hiányzol

Sziasztok! A képet az első lecke megoldása miatt készítettem, de közben szerettem volna hitelesen, valódi önmagamat és jelenlegi lelki állapotomat tükrözni a fotón. Úgy érzem sikerült bár a kivitelezés és a technikai dolgok nyilván messze nem tökéletesek. Kutyusom Brenda elvesztése nagyon mélyen érintett és nehezebb feldolgozni mint gondoltam. Egy igazi barát volt számomra vagy ahogy én becéztem a kislányom. Rengeteget tanultam tőle és minden vele töltött perc egy ajándék volt. Első képnek talán jó lesz és remélem ebben a leckében is sikerül majd jobb képet hoznom. A fotót egy Sony A6000-es vázzal és egy SEL50f18-as objektívvel a nappalinkban szemben velem az erkéllyel.. A fényképezőt pedig a telefonommal vezéreltem. Köszönöm, hogy itt lehetek!

Hozzászólások

Szia István!

Köszönöm! Az értékelést is! Igen maga a labda a kezemben magyarázat nélkül talán keveset mond viszont ez volt az első játéka és az ehhez is köthető nagyon sok emlék amit magával hordoz számomra nagyon sokat jelent. Technikailag biztosan lehetne sokkal jobban kivitelezni a fotót és ezt később szeretném is megvalósítani. :)

Szia, üdv a Téren!
A leírásod nagyon sokat segít a kép megértésében! Kuytust sajnálom, együtt érzek Veled!. Viszont nem kapcsoltam volna, hogy mi az a kezedben. Kutyagazdik lehet, hogy megismerik, de secunder dolog, nem egyértelmű bárkinek, csak magyarázattal. Egy póráz pl. inkább az, beköti a sajnos már láthatatlan pajtit. Elmerengő arckifejezésed, félig árnyas arcod egyértelműen beszél valami fájdalmas emlékről, és a komplementer színpár is erős (labda és a póló) A jobb felső üres placc hozhatna hiányérzetet is akár, de az erős négyzetes forma ezt megtöri. Keveset értek a beállításhoz, ezt majd Hegyi doktor inkább, de elbizonytalanít, hogy jó-e így az arc előtt ez a labda. Nekem kicsit kimódolt. De szumma egy tök jó belépő, bemutatkozó kép!

Új hozzászólás