Hommage à movie

Hommage à movie

Pathé Baby, 1922. Talán az első, otthoni használatra szánt mozigép. Már elektromos izzóval, de kézi - "kurblis" - filmtovábbítással. A hozzá való kézikamerát kulccsal kell felhúzni, mint valami órát, és fokozatmentesen állítható a film sebessége.

Az a helyzet ezzel a képpel, hogy maga a tárgy gyönyörű, nagyon izgalmas helyzeteket adhat, de olyan mintha egy picit félve közelítettél volna hozzá. Nem tudom, hogy ez annak köszönhető, hogy ezt valami kiállításon, vagy múzeumban láttad, ahol nem volt módodban tüzetesebben foglalkozni vele, nem engedtek hozzá közelebb, vagy ez egy megilletődöttség, de az, amit látunk, többféle nézetből és távolságból is megközelíthető. Én most két fő irányt mondanék: az egyik egy távolságtartóbb, korrektebb megközelítés, ami működés közben ábrázolja ezt a készüléket, vagy ha nem is működés közben, de valamilyen imitációval talán előnyösebb szöget keresve mutatja meg azt, hogy ez egy kurblis szerkezet (most pont nem azt az oldalát látjuk), mert nem vagyok benne biztos, hogy a filmvetítőnek épp a belenéző része lehet az izgalmas, talán az a rész, ahol a lencse van. Szóval meg kell keresni azt a részt, ami a leginkább bemutatja a specialitását ennek a tárgynak. A másik irány pedig az, amikor egy érzelmi megközelítést próbálunk keresni, hogy engem mi érdekel ezen. Akkor nem foglalkozunk azzal, hogy ez milyen régi, vagy mi ebben az extra, hogy van kurblija, akkor csak azzal foglalkozom, hogy például az a kis táblácska érdekel, ami az oldalára van téve, vagy az objektívnek a recés széle. Keresek olyan pontokat, amik az én személyes érdeklődésemet mutatják. Mindkét esetben fontos, hogy milyen hátteret keresünk, most nekem túlságosan konkrét és túlságosan hasonló tónusrendbe tartozó a háttérben megjelenő vászon, ettől nehezen válik el a háttértől a tárgy, miközben a gyűrődéseivel, vonalaival ez a háttér elviszi a figyelmet is a tárgyról. Talán kevesebb fény kellene a háttérre, talán kisebb mélységélességgel kellene dolgozni, mindenesetre meg kellene találni azt a pontot, ahonnan ez az egész nem egy leltárszerű kép, hogy betesszük az archívumba, és a leirat elmond mindent róla, hanem - akár a korrektebb, akár az érzelmibb megoldásokat választjuk -, olyan megoldásokat, helyzeteket keressünk, amiben főszereplő lehet ez a mozi. Amennyiben ez a környezetedben van, visszaadnám ismétlésre, ha nem, akkor egy csillagot tudok adni. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Nézünk mint a moziban című, péntek esti, fél nyolcas, képtelen képlegény elnevezés alatt futó műsoromhoz ezt a képet választottam illusztrációnak.

Új hozzászólás