Hőség

Hőség

Mobillal készült.

Ez egy nagyon erős üzenet. Olvastam a vitát arról, hogy ez színesben, vagy fekete-fehérben működik, nem is nagyon értem a vita lényegét, mert itt nem az az elsődleges kérdés, hogy ez egy pipacs, persze, ez egy pipacs, de az elsődleges kérdés az a tónus, és az egésznek a lírája. Aztán majd beazonosítjuk, hogy jéé, ez egy pipacs. Nem az a kérdés elsőnek, hogy ez egy pipacs, amit anatómiailag, és növénytanilag hogyan ábrázolunk. Ezért mindegy. Miért ne lehetne fekete-fehér? Nagyon jó a képcsoport. Ami nekem kérdéses, az itt most a különálló darab, talán érdemes lett volna ezen valamennyit mozdítani, akár azzal, hogy valahogy eléred, hogy az ő fejecskéje is olyan határozottan profilból legyen, mint a többieké - és befelé, a csoport felé nézzen, ne kifelé. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Köszi Zsolt, ez a színes téma meg miattam volt, de érthető, és világos az indokod, és tényleg így szokott működni nálam is, hogy ilyenkor másodlagos, csak a közelség felnagyítja a problémát, amire máskor legyint az ember :)

Kedves István, ez a mobilon pötyögős dolog sajnos ismerős nekem is... :(

Ahogy itt beszéltetek arról, hogy felesleges-e a jobb oldali szár, úgy vettem észre, mintha egy viszonylag stabil, "optimista" háromszöget formázna a három világos növényfej: a baloldali, a jobboldali bimbó és a virágos fej szárának vége. Ezek ráadásul eléggé napsütöttek, a legsötétebb bimbó középen majdnem a háromszög súlypontjában van. Tök érdekes. :)

Köszönöm Nyözö, nagyon megtisztelő! Sajnos nem biztos, hogy élőben tudlak hallgatni, de mindenképpen meg fogom! (egy ideje már csak mobilon pötyögöm ezeket is, de remélhetően hamarosan helyre áll minden :)

Nekem az a távolabb, elkülönülten levő bimbó kifejező is, része a képnek, és a benne levő egyensúlynak. Ha nem lenne, akkor szerintem nem csak kompozíciós, de érzelmi, tartalmi szempontból is borulna a kép. Így a különállás, a többiektől való elfordulás nekem egy kissé fájdalmas mese... De erről majd este bővebben, mert szeretném majd ezt a képet lestoppolni a ma esti Villanysárkány ajánlóképéül, amennyiben ez nincs István ellenére. :)

A kivételével más lenne a mese, és persze más tömegelhelyezés is kellene. Szigorúan szvsz.

értem, és köszönöm, hogy elmondtad! :)

A nézőtől függ, hogy mit szeret jobban, hogyan tetszik neki jobban. Szerintem nagy a távolság a kis csokor, és a jobb oldali bimbó között. De a kis csokorból nem hiányzik, sőt talán még rontana is az összképen ha ott lenne, legalább is a mostani helyzetében. A csokor teljesen rendben van úgy, ahogyan van. Tehát szerintem, ha egyáltalán nincs ott, akkor egy nyugalmasabb képet kapunk. Így, nekem ugrál a szemem a kis csokor és a bimbó között. De továbbra is hangsúlyozom, hogy ezt nem mint hibát írom, és nem is akarom azt mondani, hogy le kellene szedni azt a bimbót onnan. Ez a kép így, jól szemlélteti, hogy a képen egy elem hogyan tudja befolyásolni az egész képet.

Gábor, nagy a távolság szerinted ott, vagy egyáltalán nem kelle, Te hogy érzed? Egyébként az egész nem önkényes, csak a mobil volt nálam, nem szakítottam ki, nem is ástam ki, csak oda hasaltam, és készítettem pár tucat fotót, különböző szögekből, talán a kihajló szárakat tartottam kicsit arrébb. :) Köszönöm kitartó figyelmetek, igazán jól esik, és nagyon izgalmas!

Majd a pedagajgász bácsi megmondja, hogy mi legyen. - Persze csak vicc. Vagy mégsem?
Értem én a tréfát, de ha a képről beszélünk, akkor szerintem, a jobb oldali önállóan, kicsit távolságtartóan álló bimbós szál az, amitől különleges lesz a kép. Ez a csili a csokiban. A sima csokit sokan szeretik, a csilist kevesebben. Attól még jó lehet az.
De visszatérve a hasonlatoktól, a jobb oldali szál miatt botlik a kép ritmusa, ez zökkenti ki a képet a komfort zónából. Ezt nem mint hibát írom, csak próbálom elemezgetni a képet. - Legalább magamnak -. Ettől a botlástól van kicsit furcsa érzet bennem, meg talán másokban is. Ez okoz kis hiány érzetet, ahhoz a szálhoz kellene valami, hogy komfortosan érezzük magunkat, ha a képre nézünk. De ettől a botlástól lesz emlékezetes kép. Nem biztos, hogy mindig komfortosan kell érezzük magunkat minden képben.

Aham, értem már, Tamás, a tavasszal is erre gondoltál. Számomra ez a kókadtság, amit az erőtlen kis bimbók mutatnak, az erős fény-árnyék hatás, áttételesen az átvilágított ernyős jelleg, és hogy alapvetően egy nyáreleji növénykéről van szó, ezek mutatják a hőséget. (A retus csak önirónia volt :-)) köszönöm

Semmiképp sem retusálnám ki. Formailag szerintem teljesen rendben van. A forróságot említed, nos az talán kevésbé jön át.

Köszönöm Gábor a figyelmed! Lehet, hogy ki kellene retusálnom? ;-)

Én is nézegetem egy ideje. Kicsit olyan számomra, mint a csilis csoki. Biztosan különleges, de szokni kell. Nekem a hiány érzetet egy többlet okozza. A jobb oldali bimbós szár nélkül, számomra harmonikusabb a kép. Igaz, akkor meg kicsit általánosabb, de nekem úgy jobban tetszik.

Köszönöm Tamás a figyelmed, mindig mérvadó számomra a véleményed! Tudnál abban segíteni legalább intuíciós szinten, hogy mi lehet ennek a hiányérzetnek az oka? Most nekem még az jutott eszembe, hogy talán a pipacsság többesszám-szerű benyomása... Bár nekem itt most a júniusi hőség lenne a fontos, valahogy úgy érzem, láthatóan forró itt a levegő. De szükséges a szemetek :-)

István, mióta föltetted ezt a képet, minden nap nézegetem kicsit. Egyrészt tetszik, másrészt van egy hiányérzetem. Egyszerű lenne azt mondani, hogy a szín hiányzik, hiszen a pipacsnak epitheton ornans-a a színe. De valószínűleg nem azt hiányolom. Talán, az a hiányérzetem oka, hogy nekem a pipacs a tavasz kiáradását jelenti. Itt pedig csak egy virágot látunk. De lehet, hogy mindez csak okoskodás!

@Zsolt: tényleg, most hogy mondod, emlékszem a ff változatra is. Sajnos nincs nálam a könyv. És igen, tudom, tapasztaltam milyen gyorsan elkábul a kis pipacs. A második gondolatom ez volt, amikor megláttam a Demeter fotóját először... :)) Éppen ez az illékonysága ami extra kedvessé teszi Demeter fotóját és a növénykét is nekem. Számomra ez maga az élet jelképe, a maga álomszerűségével, és érzékenységével...

@Nyözö: köszi :)) És még annyit, hogy hallottam már a pipacs rokonairól, sőt még az Ózból is emlékszem a halálos álmot hozó pipacsmezőre :)

@Noémi: szerintem felismerni, és beismerni egy tévedést nagyobb erény mint ragaszkodni egy ilyen vagy olyan döntéshez. :) De talán csak azért mondom ezt, mert én is fogadkoztam, aztán inkább beismertem. De nem agitállak, félre ne értsd, az utad az utad, a véleményem a véleményem :))

@Ányesz: én is nagyon szeretném, ha nem is pont olyat, de valami hasonlatos úton elkészített pipacsos fotót. Feri felvetésén amúgy sokat gondolkodtam, talán nem is ez a jó fórum hozzá, hogy kifejtsem, ezért csak érintőlegesen: nekem mindig egy japán bölcselet jut eszembe, amikor a mester azt mondja a tanítványának, hogy ne a porban hagyott lábnyomomat kövesd, hanem az előttem lévő célomat... valami ilyesmi. De mélyen tiszteletben tartom ezt az elképzelést egyébként, csak én egy picit másképpen gondolom.

És még annyit, hogy nem tartottam elég erősnek, hogy ezt állítsam párhuzamba akár csak Demeter pipacsos fotó árnyékának részletében megbúvó mikróba szemébe hullott porszemen kidudorodó szilíciumatommal is, de végig eszemben volt Demeter, hogy dolgozott a pipacsokkal... Valami ilyesmit gondolok.

UI: A fotó egyébként a szabad ég alatt készült,azért sincs alja, nem volt hova letenni már a mobilt, a háttér meg a kék ég eredetileg.

UIUI: Máskülönben most ahogy nézem, egy icipicit még kellett volna hagyni a tetején teret, úgy érzem (csak a 700 pixel nem fér teljes egészében a jelenlegi képernyőmre, rendes gépen meg még nem láttam)

Köszönöm az érdeklődés!

a pipacshoz adalék, hogy egy-két órát bír max, vagy annyit se, aztán elpusztul. gyorsan kell dolgozni vele.

Azoknak sem, akik megnéznének egy szép képet és emiatt várniuk kell. :) Az elemzésből pedig más képekhez is kaphatsz tanácsokat...

Noémi én is így kezdtem, de a nem jó döntést belátni, és szakítani vele bölcs dolog... :) Nem mindenkinek jó a sorban haladás.

Hozzá vagyunk szokva, hogy a virágoknál a forma és a szín együtt hasson ránk, épp ezért megdöbbentő, amikor kiiktatjuk a színt, és kiderül, hogy a forma is mindig egy külön történet. És hogy ráadásul mesés! (((Én egy rózsával jártam így a múltkor. Csak mivel világgá kürtöltem, hogy sorba haladok a leckékkel, még várhatok vele egy jó darabig... :) )))

Régóta készülök, hogy a pipacsot én is megcsinálom, legfőképpen Demeter után, csak még nem jutottam odáig.
István, szerintem jól sikerült. És mehetne a Mácsai felhívása alá is http://latszoter.hu/szakkor/tiszteletem-...

István, a legtöbb virág nagyon jó FF-ben is... Magam is kételkedtem ebben, mert hát ugye a virágok színesek és így élnek bennünk igazán -- de éppen ezért ad teljesen más érzést, más dimenziót ha FFben dolgozol velük. Nekem egyetlen pillanatra sem jutott eszembe, hogy ennek a képednek színesnek kellene lennie, teljesen jó és érvényes így, ahogy van.

Megkínlódtam a hozzászólás elküldésével, így még teszek hozzá (ha már kizökkentem). :)) Pipacs egyébként sokféle van, a klasszikus piroson kívül -- l. mákfélék családja. :) Egyébként aki a színes pipacsot kiexponálja úgy színesben digittel, hogy szép plasztikus, megvan az a finom kreppapír-hangulata stb. az előtt eleve le a nemlétező kalapom. :) Ugyanez fokozottan igaz minden sárga virágra, azt végképp könnyű részlettelenre égetni.

Na eldugultam, ez a kép szépséges, így nem való alá a technika-szakkör. :)

Megvan neked Demetertől a Titanic képei, igaz? Ott van pipacs. Pirosban is, feketében is. :) Ne izgulj ezen.

Köszönöm a figyelmeteket! :)
Gondolkodtam, hogy a pipacsság egyik legfőbb jellemzőjének tartott piros szín kigyilkolása mennyire számít bűnnek, izgulok is emiatt...:)

A pipacs amúgy talán az egyik legkedvesebb virágom, könnyed múlandóságával és mégis a hihetetlen erejével. Valahol ezt mindig is éreztem, még testközelből is - vidéki gyermekkori nyaraim alatt - de mégis, Balla Demeter gyönyörű fotója döbbentett rá igazán...

Ez jó, olyan mint egy napernyő a kis bimbó felett... :) Óvja védi a káros UV sugárzástól. Olyan kedves kép, tetszik, szépen szellősen komponáltad, van levegője...

Tetszik ez a lámpaoszlop-hatás, illik hozzájuk, az ember legszívesebben elbújna alattuk, csak egy kis árnyékot találjon. Viszont az alja hiányzik valahogy, valami alap kéne alájuk szerintem. Mondjuk ahogy nézegetem egyre kevésbé, mert olyan szépek a fények, olyan jók az arányok, kifejező a perspektíva - de elsőre talajtalan érzést keltett.

Gratula. :)

Új hozzászólás