Instabilitás

Ez egy jó képsor közepe. Azért mondom így, mert a fotóetűd történetet mesél, aminek valami felvezetés nem árt, és valami konklúzió a végére. Mondjuk egy falusi öregasszonyt végigkísérsz, hogy kimegy a férjéhez a temetőbe. Lehet bármi más is, de valami sztoriféle nem árt. Ha mint képsor nézem és ezt az eleje-vége dolgot elfelejtjük, akkor azt mondom, hogy van benne két igen jó kép. A harmadik és a negyedik. Ez azt is mondja neked Feri, hogy mindig keresni kell az egyedit, amikor fényképezel. Az lehet, hogy mondjuk a kép alap sztorija általános és nem nagyon különleges, de a képi megformálásának akkor erősnek kell lennie. Az első kép így nem ad sokat, a második lehet a sorozat része de nem tépi le a fejem, az utolsó kép pedig nem varrja el a szálat elég jól. Szóval jó az ötlet, de kell még valami, ami mesévé teszi. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Köszönöm István, lesz még innen több változat, úgy érzem. Örülök, hogy akad közte megfelelő, s a történet, hogy az etűd működjön talán hiányos, hézagos, ezen is dolgozni szeretnék.

Szép, és fájdalmas képsor. A harmadik és a negyedik fotó nagy kedvencem a hangulatuk miatt, hogy csak másodikra jönnek meg a keresztek. A kettő közül talán a negyedik tetszik jobban. Viszont ennél is, és a többinél is kicsit mintha más vágást is érdemes lenne megnézni. Csak az érzéseimet írom: a másodiknál nekem alulról hiányzik egy kicsi, a harmadiknál mintha balról pici, a negyediknél valahogy talán a teteje sok. Az utolsó elgondolkodtat, kell-e a tetején ennyi, nem lenne-e jobb vágni a koronából...

Köszi gg - pedig megfordult a fejemben, hogy ideiglenesen eltávolítom a művirágkoszorúkat, de nem volt mivel. Volt már hasonló próbálkozásom a temető e részének fotózásával, több idő kell és nyugalom ehhez is, mert már jöttek az emberek az utolsó felvételeknél. Most azokkal nem volt tervem - utólag már 1-2 temetőlátogatót is vállalhattam volna, na majd legközelebb.

Ebből a sorozatból messze kiemelkedik az utolsó előtti kép. Annyira, hogy a többit én ki is dobnám mellőle, ez viszont príma. Sokszor az ember keresgéli a jó képkivágást, fényeket, szöget, ezt-azt ás aztán vagy sikerül, vagy se. Szerintem neked itt ezen a képen sikerült. A többin mindegyiken sok a zaj, a felesleg. Didaktikai szempontból nagyon hasznos a sorozat; látni, ahogy ugyanazt a témát tapogatva egyszer csak összeáll a kép. Letisztulnak a vonalak, az arányok, helyrebillen a kompozíció, a tónusok és kész a kép. Még az ótvar művirág is olyan fényt kap, amitől értékes képalkotó elem lesz belőle.
Látom, hogy nehéz volt a terep, zavaros a háttér, kusza a téma, de csak összeállt.
Köszi.

Új hozzászólás