1. Önportré, önábrázolás, Elemzés, Feladatmegoldás, Hónap képe
Kicsit nehéz úgy írni a képről, mintha azóta, hogy ez felkerült, nem történt volna semmi, mert azt kell mondjam, hogy az egyik legnagyobb minőségi ugrást tartalmi téren István munkáiban láthatunk az elmúlt időszakban. A kétkedőknek javaslom megnézni István régebbi képeit az első 3 leckére. Mondhatni a kép egyszerű, semmiség, egy fickó néz szembe a borotválkozótükörrel lefekvés előtt. Ez igaz is, hiszen formailag az, amit látunk, sokszor szerepelt már itt a Látszótéren is, önkép készítéshez a tükör mindig jó szolgálatot tesz. Ugyanakkor a figyelmesebb szemlélő nem csak azt látja, hogy milyen dezodor kupakok gyűltek össze az idők folyamán a Mészáros-lakban, de ha emlékeztek a régi technikára, amit ajánlottam - takard le a szemet, nézd a szájat, majd takard le a szájat és nézd a szemet - akkor ennek segítségével beljebb, mélyebbre lehet jutni a felszínnél. Az ember ugyanis általában próbál a saját helyzetén, állapotán javítani, van egy belső megfelelési sablonunk. Ez a sablon leginkább az arcunkról szól, a szájról, annak irányításáról, egyszerűbben mondva a grimaszainkról, a mosolyról. Ez a legkönnyebben elérhető és irányítható. Keep smiling. Ez tehát a száj. Aztán ott a szem, ami már nehezebb dió, nem véletlen mondják, hogy a lélek tükre, hiszen tudatosan több gyakorlás kell ahhoz, hogy uralmat szerezzünk felette. Ha egy portrét megnézünk, a modell lelkiállapotáról jó képet adhat az, hogy mit mesél a szem, és mit mesél a száj, ugyanazt vagy ellentétben állnak? Szomorú, fáradt szem és mosoly, ez az általános, ameddig el tudunk jutni a mimikriben. És akkor nézzük ezt a képet. Fáradt szem, kicsit fásult tekintet. És ezzel párhuzamban van a száj, a feszültségre utaló beharapott szájszél, ami legtöbbször gyerekeknél figyelhető meg, mielőtt eltörik a mécses, akkor tapasztaljuk a legtöbbet, hogy az egyik szájszélet beszívják, ezzel próbálva megállítani a folyamatot. Ezen felül persze elemezhetjük a bal és jobb oldalt is, aki járatos az agyféltekék dominanciájában és tudja, hogy a bal agyfélteke a racionális, a jobb az intuitív dolgokért felel, no meg hogy az agyféltekéink az ellentétes testfélhez vannak "huzalozva", az esetleg még tovább merészkedhet - vigyázat, tükörképet látunk! Azaz megkockáztathatjuk, hogy jelen állapotában a modell bal oldala rezignált, nyugalmi, lemondó, ez az érzelmi, intuitív, kreatív oldala (jobb agyfélteke), míg a jobb oldal (bal agyfélteke) kiélesedettebb és feszültebb, azaz a tudatos én vette át az uralmat és ő vezeti a hajót, kontrollál és ellenőriz. Minderre mondhatjuk azt is, hogy spekulatív, és természetesen ezek inkább színesítik, mintsem determinálnák a személyiség megnyilvánulásait, preferenciákról mesélnek, de ezek nem megváltoztathatatlanok. Erős üzenet, talán mondhatom, hogy vízválasztó és olyan naplóbejegyzés, amire majd érdemes vissza-visszatérni. Istvánnak egyetlen üzenetem van pluszban, hogy a ruha egyfajta fátyol is. Szerep. Az önmegismeréshez vezető úton ennek hatását minél inkább csökkentjük, annál messzebbre juthatunk. (hegyi) értékelés:
Több kép is fennakadt a rostámon, kicsit nehéz volt választani, de végül e kép mellett döntöttem. Mindig is az olyan képek tetszettek igazán, amelyek beszédesek, és ez olyan. Csak egy arcot látunk a képen, csak egy tekintetet, de abban benne van a tulajdonos eddigi élete. Őszinte, tiszta, szerethető kép, kilép a családi album keretéből. Köszönöm. (Mácsai Ferenc)
Kimaradtam.. Gratum István!
Külön értékelem, hogy (legalábbis úgy érzem) Feri nem csak egy képet méltatott ezzel, hanem egy alázatos és kitartó hozzáállást, munkafolyamatot. Ahogy fel tártad személyiséged, egyaránt nekünk és magadnak. Érezhető az érintettség.. Szép!
üdv
d
István, én azt gondolom, hogy mindennek csak annyi a jelentése, amennyit tudomásul akarunk belőle venni. Nekünk. Globálisan ezek összeadódnak. Nevezhetjük másnak is, mert nekem a lényeg abban van, hogy van összefüggés az egyes oldalak, szemek és a preferenciák között, és hogy a szem és a száj között is megvan ez. Hogy ennek az agyfélteke a magyarázata vagy más, az már lehet vita kérdése.
Aki közel van, annál nehezebben vesszük észre a változásokat.
Köszönöm Zsolt az elemzést!
Nagyon érdekes a fejtegetésed az agy jobb és bal féltekéjét tekintve, illetve annak kivetüléséről, bár azt gondolom, inkább szimbolikus jelentőségű. Legutóbb amit olvastam könyvet az agykutatás legfrissebb eredményeiről (Susan Greenfield Agyunk titkai / Betekintés érzelmeink és ötleteink világába - BBC) ennél árnyaltabb kép rajzolódik ki az érzelmi és a racionális funkciókat és felosztást tekintve.
Viszont azt sem tagadva, hogy az ember nem csak kémiai és fizikai folyamatok összessége, hanem spirituális lény is, aki a benyomásaira, és a hiteire is támaszkodik, így értem és megértem elemzésed vonatkozó szakaszát. Írtam korábban, hogy megleptek az itteni reakciók - ahogy feltehetően Téged vagy Titeket is ez a "kijövetel". Akiknek természetes jelenség vagyok, azoknál kevésbé tapasztaltam ezt a hatást. Mindenesetre ezt a "minőségi ugrást" én e helynek tulajdonítom, és nem utolsó sorban Balla Demeternek - az ő könyveinek, gondolatainak. Köszönöm!
Nagyon komolyan megleptél Ferenc (Feri? nem tudom melyiket használhatom). És nagyon-nagyon megtisztelőnek érzem!
Úgy tűnik, eleve a meglepetések fotója ez - számomra mindenképpen. Még nem ocsúdtam fel teljesen, de ha megengeded, illetve megengeditek, elmesélném a fotó történetét... Zsolt unszolt már egy ideje, hogy saját magamról készítsek fotót (ugye ez mindenkinek ismerős). És ne letudjam az 1. osztály anyagát, hanem dolgozzak vele. Bemutatkozás, és önismeret a jelszó - mondta. Azt gondoltam, hogy készítek egy egyszerű önarcképet. A tükröt eredetileg csak azért választottam, hogy megnézzem a magam fizimiskáját. Aztán rájöttem, hogy persze, én ott tükörbe nézek mindig - szó szerint és képletesen is - szembesülnöm kell magammal. Úgyhogy ezért készült e fotó. Ami fura volt egyedül, hogy ne a saját szemembe nézzek, hanem a kamerába. Ezért először megnéztem magam, pár percet kutakodtam, és ahogy volt, úgy néztem át az objektívbe. A meglepetés viszont ezután ért, hogy mások mit képesek látni benne, miért tetszik(?) nekik? Tényleg ennyire látnak? (Most is nehéz még elhinnem). No és picit meg is vagyok szeppenve, mert egy hónapig magam fogom látni a nyitólapon... És nem utolsó sorban zavarban is vagyok, azért is különösen, mert aki választotta e fotót hónap képének, azt képei alapján ismerve fotósként és emberként is nagyra tartom!
Köszönöm Ferenc!
Köszönöm Nyözö és Ágnes Nektek is!
Gratulálok én is. Bandi a tanúm, hogy ismét tudtam, éreztem, sejtettem, hogy István kapja a díjat. Megérdemli. Jó választás volt, Feri.
Ez igen, ez komoly, minden szempontból. Köszönöm szépen, hogy beengedtél a fürdőszobádba. Minden szempontból :)
Köszi Dávid!