Kaktusz és cigaretta

Kaktusz és cigaretta

tüskék nőnek a tüdőben.

Értem én a provokációt, nincs azzal baj, ha annak van esztétikai megjelenése. Gyönyörű lenne a kaktusz ezzel a vízköves tányérkával, de ez a hamutartó nem ellenpontja ennek az egésznek, nem visz tovább, és nem érzem azt, hogy esztétikailag bármit megoldana. Az egy másik kérdés, hogy ha ez a hamutartó csurig van, úgy, hogy kis tüskeszerűen már szinte ki tudnak folyni a csikkek, akkor azzal lehetne valamilyen párhuzamot hozni a formában. De itt nincsen formai párhuzam. Márpedig engem ne akarj meggyőzni arról, hogy a rák majd a tüdőmben tüskét növeszt. Szeretem az ilyen metaforikus elgondolásokat, de akkor ezt tessék megvalósítani képben. Egyelőre ez csak duma. Két eset lehetséges: Az egyik az, hogy csinálsz erről a kaktuszról egy szép csendéletet ezzel a vízköves tányérral, és hagyod a francba azt a hamutartót. A másik az, hogy kimész a buszmegállóba csikkeket gyűjteni - ne nagyon elázottakat gyűjts most itt az esőben -, és megcsinálod ezt az egészet, és berendezed rendesen. Mindenféleképpen kérek ismétlést, vagy így, vagy úgy. (hegyi)

Hozzászólások

Húha, nem akartam ennyire didaktikus lenni, tüdőrák, meg miegyéb (ami már csak azért is paradox lenne, mert rendszeres dohányosként hogy jövök én ahhoz, hogy vizet prédikáljak). Ez egy talált szitu, egy építkezésen bukkantam rá (bár ez nyilván nem látszik), azaz nem én rendeztem be, de tetszett a tárgyak közötti lehetséges párhuzam. (A kör forma és a fehér tálkák kötöttek össze bennem valamit, de mindenképpen a kaktuszt szerettem volna hangsúlyosabbnak, ezért is hagytam színesben). A cél meg inkább az önmagam ösztönzése volt, hogy talán kevesebbet kéne füstölni.
Minden esetre nem szeretném ezt kidobni, veszek egy kaktuszt, szerzek egy hasonló hamutálat, és igyekszem összegyűjteni a megfelelő mennyiségű csikket (amúgy, ha tele van a hamutál, mi süninek szoktuk hívni a "tüskéi miatt", talán ez is kapcsolódik a kép gondolatiságához).
Köszönöm az értékelést!

Nekem a téma választás nagyon szimpatikus. Csak az ilyen, a megszokottal szemben menő, megoldások a legnehezebbek. Mert a képbe annak ellenére kell esztétikumot vinni, hagy az ábrázolt tárgy, kifejezetten ronda.

Igen, olvastam és tudom, hogy nem hagyományos értelemben vett csendélet (abszolút egyet értek a hozzászólással). Igazából eléggé bajban is voltam azzal, hogy hova tegyem, de végül mégis erre a kategóriára esett a választásom, mert szerettem volna egy diszharmóniát és feszültséget kifejezni a képpel. Bár erre talán inkább a tartalma utal - lásd leírás. Igazából vártam is kicsit, hogy belekössetek, vagy mit szóltok ahhoz, ha ezt csendéletnek címkézem.
Tulajdonképpen ez egy kísérlet arról, hogy lehet-e így... (Vagy valami ilyesmi.)

Köszi Zsolt!
(És hát végül is logikus helyen van! Bocsánat, a szertárban meg mindenhol máshol kerestem, csak nem a helyén :))))

A leckéknél a csendélet alatt. ITT

A csendéletről én itt eddig másokat tanultam, úgy érzem. Balla Demeternek van egy nagyon szép és igen hasznos vallomás-szerű hangos esszéje erről itt a Látszótéren.

(Megpróbáltam megkeresni, de azért ez nem olyan egyszerű, és nem olyan magától értetődő számomra hogy hol is van... :((

Új hozzászólás