KERTI MAKRÓ 1

KERTI MAKRÓ 1

2013.01.19.

Az az érdekes ezeknél a képeknél, hogy feltételezek valamiféle tudatosságot abban, hogy Sándor miért nem korrigálta a színeket, ugyanakkor szubjektíven nekem, ezek a szürkés-kékek távolságtartóak, szomorúak, és dekadensek, de nem abban a formában, amit maga az elmúlás, ezek a levélkék, az elszáradt növényrészek mutatnak, hanem inkább abban, ami a csapzottsága, a koszossága ennek az üzenetnek, és ez nekem nem teszi szerethetővé a képet. Ha abban a tónusrendszerben maradtunk volna, amit ezek az elszáradt növénykék jelentenek ezekben a barnás-sárgás színrendszerekben, akkor értelmezhető lenne ez a kép, és akkor közelebb tudna hozzánk kerülni érzelmileg. Most ez az érzelmi kötés az, ami nem tud megvalósulni. Még valami, ami most, ebben a képben számomra zavaró: megint használjuk a négyzetes formát, ami olyan kötöttség, ami bár egyszerűbbnek tűnik ezzel dolgozni, mert kompozícióban könnyebben rendezhető, de ha ezt a képarányt helyezem az előtérbe, és ő az, aki rendezi a képemet, akkor óhatatlan, hogy olyan képrészek is bekerülhetnek, amik nem biztos, hogy azt a formai rendszert erősítik, amik egyébként a fő motívumot képezik a képen. Egyszerűbben megfogalmazva: itt most látunk egy növényi részt, ami gyönyörűen és líraian omlik ki ebből a kaspóból, ugyanakkor a kaspó szereléke, az a tartóelem, ami ezt tartja az akasztóján és az arra ráforduló elszáradt, letört ágrész a maga négyzetességével, szögletességével visszaránt engem a tárgyi valóságba. Elindulna egy líra, még a hó is ebbe a körbe tartozik, de ez a szögletes ritmus ellene beszél ennek az egésznek. Ha ezt a képet veszem, akkor simán azt mondom, hogy ott a képet vágom, nincs rá szükség, nem ad ehhez hozzá, vagy fordítok a kaspón, és máris kizárhatom a képből ezt a képelemet. Viszonylag nagy részről beszélünk, itt nem arról van szó, hogy ez csak egy vékony vonal lenne, mert összehasonlítható méretben és tömegben a levélkékkel. Sándor, én ezt visszaadom újbólgondolásra, és szeretném, ha elindulna egy kommunikáció köztünk, hogy hogyan is vannak ezek a képek, mert mindenképpen jó lenne, ha kapnék valami iránymutatást arra nézvést, hogy miért hagyod ezeket ebben a furcsa színvilágban. Biztos van oka, de jó lenne ezt fölfejteni. Ismétlés. (hegyi)

Hozzászólások

Ijesztő lenne, ha mindenben egyetértenénk. Ugyanakkor azt mondom, hogy a skála elég széles, ebből a kékből lehet elmozdulni erre is, arra is, nekem így most ez inkább szól egy nem beállított fehérről, mint hogy az a kék legyen, amit mondasz, ami elidegeníthet. De fenntartom azt is, hogy más a monitorunk, és máshogy érezzük ezt. Ami a kaspó tartóját illeti, tehát nem az egész kaspót, csak azt a téglalapot, nekem az idegen, kilóg az egészből.

Alapvetően és végletesen nem értek egyet azzal, amit írsz.

Ez a kép szándékoltan hideg, és piszkos. Szándékos, hogy „ezek a szürkés-kékek távolságtartóak, szomorúak, és dekadensek”. Szándékos, a „csapzottsága, a koszossága ennek az üzenetnek”. A hó, és tél nekem hideg (hideg BW!), és kék. Megnéztem én ezt áthangolva, „barnás-sárgás színrendszerekben” is. Az nekem hamis és giccs, édeskés szépiás-sárgás. Úgy meg nekem „nem szerethető”. Vállalom. Mint ahogy vállalom a négyzetes formát is, pontosan erre a négyzetre komponáltam a képet, és nem valami nekem tulajdonított négyzetmániából. Ugyancsak vállalom a „kaspó” (?) képelemet is, mert ellene dolgozik egy hamis idillnek. Semmiképpen nem akartam ezzel a képpel valami édes elmulás-glamourt előadni.

Mindenesetre köszönöm a fáradozásodat. El fogok gondolkodni a tanulságokon, biztosan fogok találni még továbbiakat is, a fentieken kívül.

Köszönöm, Zoltán, örülök a reakciódnak.

Ez nagyon szép, melankólikus kép... A négyzetes formáján túl nagyon más, mint amit eddig láttunk Sándortól.

Új hozzászólás