Késes megoldás

Késes megoldás

Az egyik leckébe küldött megoldás párja, amihez kellett amaz, hogy ez látható legyen. Vagy nem? :)

A gyűrésekkel létrehoztál valami márványszerű hatást és tényleg olyan, mintha itt nálunk a dohányzóasztal lenne, nyilván ez még hozzásegít ahhoz, hogy áthidald azt a különbséget, ami a kétdimenziós felvétel és a rá három dimenzióban rátett eszközök között van, ami attól válik izgalmassá, hogy a végeredmény megint egy kétdimenziós felvétel lesz. Csak az a helyzet, István, hogy itt megint abba ütközünk bele, hogy nem mindegy, hogy milyen tárgyakat használunk egy képnél. Tehát a tányér az abszolút jól működik, az, hogy mi van odatéve és az milyen étel akar lenni, azt meg nem mondom, sok féle asszociációt elindít és ezek nem nagyon pozitív asszociációk, ez lehet a tüdőd is meg a májad, bármilyen belsőszerved is. Nem mondom, hogy annyira gusztusos lenne, de ez hagyján, de a kés, az valami borzalmas. Tudom, hogy a kínai piacon lehet ilyen kést venni, ezerért megveszel ötöt, de ez annyira nem illik a képre, hogy az elmondhatatlan. Arra kell odafigyelni, hogy minden tárgy, amit a képen használunk, az egy építkezés része, mint egy tégla a falban és ezeknek egymásra kell tudniuk épülni és nem kell eluralkodniuk a képen. Magyarán sokkal sematikusabbnak kell lenni az egyes tárgyaknak ahhoz, hogy a kép összehatása működni tudjon - és ez a kés nem elég sematikus ehhez. Annyira meghatározó a recés éle, a fröccsöntött nyele, ráadásul ilyen késsel ebédet általában akkor eszünk, amikor valami úttörőtáborban vagyunk és nincs más, viszont ehhez a képhez másik kés, valami étkészletben szereplő lenne az alkalmas, már amennyiben kell oda egyáltalán kés. Nem tudom, mit akarsz mondani. Ha azt, hogy magadat tulajdonképpen feltálalod nekünk és a késsel lehenteled a fejedet, az egy érvényes üzenet lehet, nem lenne ezzel semmi bajom, de akkor ebbe menjünk bele erősen, akkor ennek legyenek drámai csúcspontjai. A kés önmagában csak egy eszköz, de nem a drámai csúcspont. Várnám István, hogy ezzel a témakörrel foglalkozz. A HetiHegyiben erről beszéltem, hogy az problémás, ha belekezdünk egy-egy témába, de nem visszük végig egészen addig, amíg el nem jutunk a megoldásig. Nagyon jók ezek a felvetések ezekkel a kétdimenziós dolgokkal, de elhagytad őket, túl korán hagytad el. Van még ebben, érdemes lenne vele foglalkoznod. (hegyi)

Hozzászólások

A formák a bajosak. A kést mondtam. A kaja, szimbolikusabb, formailag egyértelműbb és ikonikusabb kell legyen. A fej jó, a tányér még kb megy, tehát ezekkel kell operálni, a kés és a kaja. Már ha kell kés egyáltalán. Mert az valóban disszonáns, hogy most akkor magad kínlod vagy a kaját, és ezt a kés brutálisan vágja, de nem a szó jó értelmében. 

Hát ja, a kés. Ez egy huszonéves steak kés, azt gondoltam a recés éle és viseltes fekete nyele miatt jó lesz. Recés a tányér is, kopott a papír is, de értem, azt mondod ez félrenyúlás. 

A késre fel akartam hívni a figyelmet, de nem így, és a groteszk is fontos lenne. Nekem más problémáim lettek időközben vele, mert az egész olyan disszonáns.

Új hozzászólás