Egy erős megoldást kapunk, öröm, hogy nekifogsz az önképeknek is. Technikailag két dologra szeretném felhívni a figyelmed. Az utólagos élesítéssel valamit lehet javítani azon, hogyha valami bemozdult vagy életlen, de ennek azért megvan az ára. Mégpedig az, hogy szellemképes lesz a tónusváltásoknak a határa, mint ami itt a könyv lapjainál megfigyelhető vagy akár a füzet vonalainál. Tehát, hogy ott létrejönnek olyan tónustörések, amik érdekesek. Valószínű, hogy életkorodból adódóan te azt a kort vizuálisan nem élted meg, amikor még a szobában a szekrény tetejére voltak téve ezek az antennák és ahhoz, hogy viszonylag nézhető minőségben nézzél tévét, ahhoz az egész család kellett, mert minimum két ember kellett, aki ezt állítgatta, az anya meg a gyerek állítgatta, apa meg kiabált, hogy mikor lesz ez jó. Ugyanezt el lehetett követni a tetőn is forgatva az antennát és aztán ebből aztán érdekes szituációk voltak. A hétvégéket az elég érdekesen tudta ez színezni, amikor ment az üvöltés, hogy most jó, hogy gyere már le, már megint elcseszted, szóval ezek szociografikusan érdekes kalligráfiák. Ezt az élményt hozza, amikor szellemképes lesz valami. Ezt azért fontos elmondanom, mert ez a következőkre igaz, ha elkezdünk itt dolgozni, akkor érdemes a technikában erre figyelni. A ritmus jó, a kompozícióval abszolút egyetértek, az üzenet is érthető tehát tulajdonképpen minden rendben van. Az nem tudom, mi az a kék dezodor vagy micsoda, ami ott a fényre van téve, azt nem teljesen értem, annak a szerepével nem vagyok tisztában, de minden más egyéb a helyén van. Én úgy gondolom, megvan a három csillag, személyes az üzenet, a leckemegoldás is megvan és várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés: