Az a helyzet, hogy a leckeértelmezéseket nem árt pontosítani. Ennél a leckénél ha jól emlékszem, egy fontos szó szerepel: leletmentés. Ez lehetne akár egy izzólámpa is, de annak akkor valóban réginek kell lennie, mert ennél a tárgynál fontos, hogy évszázadon átívelő a karrierje. Ez itt nem jön át. Emiatt én ezt tárgyfotóként értelmezem inkább, mert azt a pluszt nem hordozza, ami az eltűnő értékeknél jelen kell legyen. Ami a képet illeti, van egy beteges tónusrendje, egy szürkés fátyol, amit érdemes lenne újragondolni. Nyilván a tónusátfogás fontos, és ez okán talán érthető a csúcsfények visszavétele, de hiányolom a kontrasztot. Érdemes lenne ezt a képet abban a tekintetben újragondolni, hogy hogyan lehet térbe helyezni úgy, hogy ne legyen ennyire szigorúan körbevágva, hogy úgymond személyiséggel töltődjön meg, mint egy portré. Nem arra gondolok, hogy mosolyogjon a szája, vagy arca legyen, hanem hogy azt a személyes pluszt kapja meg, amit egy portré is megkaphat, mert így most ez egy finom formákkal megrajzolt izzó, de nem jut ennél tovább. (hegyi)
Az nem tudja jobban kifejezni, ez tudja jobban kifejezni amit szerettem volna, ahhoz a fura formájú izéhez semmi közöm, csak egyszer feltűnt sörözés közben, hogy de érdekeset tudnak gyártani Kínában :))
De ez a zöld ez tényleg csak most esett le, hogy zöld... valamit elszúrtam, pedig Tamás is jelezte, de nem vettem észre, azt hittem, a sárgára mondja... vagy színvak vagyok... :)) De már látom én is.
Ha jobban ki tudja fejezni azt, amiről beszélni akarsz, akkor mindegy. Tudod, fotó. Nem dokumentum. :) Rendező rendezi.
Az az élesztős egy hangulatidéző valami volt, manapság gyártják, érdekes formában, nem eltűnő világ, szerintem az a tárgyfotó :)) Azt mondta, a ott az utcában árulja valaki... Rosszul emlékszem?
István, "Még itt van, de már csak korlátozottan, hamarosan feledésbe merül. " erre ne vegyél gyorsan ható mérget, sok helyütt marad a wolfram, pl a fotónál, de erre mondtam, hogy lehet ez is, de akkor keress egy jellegzetesebben "kimúló" példányt, pl az Élesztőben, emlékszel... ugye.
Ami a 20-as izzót illeti, az sárga. Nem zöldes-fátyolos, hanem sárga. De attól, hogy a fénye gyengébb, még jelenvaló.
Köszi Zsolt az elemzést, elfogadva. A következő visszajelzést azért engedd meg! Többek közt azt írod a leírásban : "Egy egyszerű kis tárgy is érdemes lehet arra, hogy megmentsük az utókornak, mielőtt kidobjuk, mielőtt feledésbe merül." A wolfram szálas izzó pedig szerintem ilyen. Még itt van, de már csak korlátozottan, hamarosan feledésbe merül. De ezek szerint inkább azt javaslod lencsevégre a leckében, amit megtalálok pl a padláson, már nem beszerezhető, csak kifogható, elkapható valahol... Vagy mondjuk egy gémeskutat... :) Jól értem?
Még annyit, hogy a lelet része számomra az a beteges fátyolos fény is, amit itt nem értékelsz. Én nagyon örültem neki, mert az érzés jött vele, nem a tárgyat akartam fotózni. De elfogadom amit írsz. Annyit mellé, hogy nekem a kötődésem gyermekkoromban az, hogy nagymamáméknál gyakran 20-as izzó volt betekerve annak az emléke volt ilyen nekem.
A formai részt értem, én is gondolkodtam azon, hogy jobb lenne neki talán nagyobb tér, próbáltam is, de akkor már az izzó körte formája volt a domiáns, nem az a belső történés - hiszen maga a forma nem tűnik el csak az a kis csápos valami ott bent, amit nagy nehezen kísérleteztem ki, melyik a legjobb szög :))... meg persze a színe tűnik el... Én nem utáltam :) No, így gondoltam én. És köszi még egyszer!
(UI: valami miatt nincs ez elemzettek között ez a fotó.)
Köszönöm Tamás a figyelmed!
A színét nem akartam kivenni, módosítani, ez a kicsit döglött sárgás szerintem megy a leckéhez (nem utómunka amúgy, egy sárgás búrát fotóztam a villanykörtén keresztül) A terén gondolkodtam, lehet, hogy jó lenne balra-fent-jobbra egy kicsi, tényleg lehet. De arra gondoltam, hogy a belső rész így nagyobb hangsúlyt kap a körte egészével szemben.
Én rád hagyom István, ha a kerülő út kell, hát hajrá. :)