Közel

Ez már többet mesél, mint az előző önképed, nekem olyan a történet, mintha a kamasz lány épp valamiért leszúrást kapna, és már nagyon nem érdekli, már kifelé figyel. Fura otthonosság érzet is van a képen, hiszen a haj, a gesztus keresetlensége olyan, mintha egy baráttal vagy barátnővel történne, amit látunk. Ez jó és fontos, mert ez szerintem kell ahhoz, hogy az ember elinduljon valamiféle önismereti úton. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Ha a címet kihagyom, nekem akkor is közeli ez a kép. Azt hiszem, a legjobb irányt vetted, hogy még többet megtudjunk rólad Andi, mert ebben a képben ott van a lányom, ott vannak a fáradtságos, nyűgös éjjelek és nappalok, a vágy, hogy legyek túl valamin, időszakon, munkán, s mindezt egy közelképpel juttatod elénk. Nem tudom, hogyan sikerült volna ezt másnak megfotózni, de úgy gondolom, hogy önmagad voltál a legjobb választás, mert nincs túlszerkesztettség, megfelelési kényszer, hanem csak TE! Így a szeptemberi Hónap képe a tiéd, szeretettel gratulálok és további jobbnál jobb képekkel kerülj közel hozzánk, mindannyiunkhoz, akik együtt keressük a válaszokat, önmagukat, de nem csak saját célból, hanem mások örömére is. (Frantisek Balga)

Hozzászólások

Nagyon szép portré, mindenképpen megérdemli hogy hónapképe legyen! Gratulálok Andi!

Köszönöm szépen, Feri! Nagyon nagy öröm ez számomra. Igyekezni fogok. :-))

Gratulálunk Andi, az októberi anyagból te válogatsz!

Köszönöm az értékelést, Zsolt.
Ha nem is leszúrást kaptam, de tény: elegem van eléggé. Amolyan miért kell itt lennem, miért kell jelen lennem, miért nem mehetek el?

Nagyon jó! Már épp írni akartam, hogy a fejed teteje lemarad, de azt kell mondjam nem fontos nekem. A fókusz most az arcon van. Jók az árnyékok is, éppen elég, hogy térben legyen az arc.

Új hozzászólás