Leltár másképp

Leltár másképp

Hogy konkrétan mi az, ami a látványt megtöri, azt nem tudom, nekem folyamatosan egy olyan érzetet ad, mintha valami lövésnek a roncsolódása, robbanás, vagy valami törés lenne a képen, a váll és a könyök között az előtérben. Van ennek az egésznek egy olyan üzenete ezáltal, hogy a valóságot úgy megközelíteni, hogy ezen az úton valamilyen akadályt, valamilyen roncsolást hozunk létre. Ha a személyes ábrázolást nézem, akkor azt mondom, hogy ez egy nagyon szép akt, még azt is mondhatnám, hogy ez egy táncos kép, nagyon szép ritmussal. Ugyanakkor életlenben van tartva, és valószínű, hogy ez a tükröződés miatt is van, de mindezzel együtt megint azt mondom, hogy egy olyan megmutatkozás, és ilyen értelemben az előző kép folytatása, amiben az ember úgymond kényszerűen leltároz, kényszerűen vet számot a helyzetével, a sorsával, az életével. Ebben ott van ez a kék tüll, a falon megjelenő kép részlete, és mindez kisodródik a szélre, mindez kihullik ebből a koordinátarendszerből, és a helyére bekerül maga ez a kép. Ha nem lenne ez az előtérben lévő, még egyszer mondom, nekem inkább a robbanáshoz hasonló jelzés, ami valószínű egyébként egy ventilátor lehet, de ebben a formában tulajdonképpen mindegy, hogy micsoda, ha nem lenne ez a takarás, akkor is izgalmas lehetne ez a kép. De ezzel együtt valósul meg valami olyan üzenet, aminek van egy másodlagos értelme, hogy a szembenézést nehezíti valami. A szemlélődést és a szembenézést akadályozza, gátolja valami. Ez kihelyeződik a külső térbe, ugyanakkor ahhoz meg eléggé absztrakt lesz, és elvont, hogy ne a konkrét tárggyal kezdjek el foglalkozni. Ha a kép együttes hatását nézem, akkor nagyon érdekes az a szeletelési forma, ahogy Tímea dolgozik. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Timi, ez tény. De azért a képeken csak érezni azt is, hogy van olyan látásmódod, tapasztalatod amivel a képet kifejező módon össze tudod tenni! Az, hogy ebbe a képbe aztán úm. magad helyezed el és kitárulkozol, beleállsz a helyzetbe, na igen, az valóban a nehezebb vége a dolognak. :)

Kedves Zoli! A keresőbe nézni sokkal könnyebb, mint magamba vagy a tükörbe.

Azért Timi mind a két önképén érezni elsőre is, hogy nem ma kezdte a pályát, meg nem ma nézett először keresőbe. Nekem ez sokkal inkább az a szint, ami már nem ez a lecke, hanem az ismétlős önportrésorba illene inkább.

Itt írom le, de mindkettő alatt írhatnám. :) Mind a kép kép nagyon őszinte, nagyon részletekre is figyelő. Tetszik!

Új hozzászólás