A macskám

Az alvó cica álmában nem nagyon mozog, ezt a kijelentést azért tesszük, mert a fotósnak lényegében könnyebb dolga van egy alvó modellel, mint egy ébren lévővel, különösen, ha állatról van szó. Itt a fotós álló formát választott és ezzel a választással nem értünk egyet, mivel a test metszése miatt olyan, mintha ez a macska szép lassan lecsúszna a lécről, ahol pihen, holott valószínű ez a valóságban nem történt meg, miközben a test alatti és fölötti résznél pedig bőven hagy a fotós teret, tehát saját magát buktatja le, hogy nem ment közel a modellhez, csak szűkre vágta a képet. Ami a fényt illeti, természetes közegben az nem lenne baj, hogy a fülön ilyen erős fény van ha derítéssel a macskára ebből a fényből vissza lenne valamennyi juttatva. (hegyi)
értékelés:

A macskám

Hozzászólások

Kovács: nekem négy macskám van, tudom milyen a naggggyonbutacica. :))))

Hegyi: Többször előfordult a macskával, hogy alvás közben leesett a lépcsőtől. :) Egyébként jók a tanácsok.

nekem nem zavaró a fényfolt, hiszen a nyakát melegti ami az egyik legjobb érzés. Mosolyog is a macsek :)

Kedves Karalábé! Gondolkodom rajta és ha nem felejtem el, megpróbálom megoldani. Gábornak igaza van. Nem nagy szám a kép, de nem is szeretek háziállatokat fényképezni. Egyrészt mert nem is olyan egyszerű, másrészt az érzelmi hozzállásunk is torzíthatja a kifejezésmódot. Aztán meg a vadon élő állatok fotózása sokkal nagyobb kihívás. Ez volt a feladat. Próbálkozom.

Nem tudom lefényképezni a macskák szőrét! Olyan komponálhatatlannak, ügyetlennek érzem a saját képeimen, a kontrasztok kifacsartnak tűnnek és nem áll össze belőle sosem egy puha, okos, simogatni való macska képe.

Kár azért a tolakodó fényfoltért...
Karalábé megjegyzését talán érzem, de igazán én sem értem :)

Ezt nem értem.

Én eddig sosem mertem macskát fényképezni. Nem tudok mit kezdeni a szőrük látványával. Talán túlságosan szeretem megérinteni őket, és nem értem, hogy néznek ki.