Sándor, én azt is értem, hogy ha csak szemlélődés, de erősebb volt az a húzás, ami a sztorikban van, mert meseiek, mert ízük van, szaguk, szóval ezért írtam, és ezek is jók, amit idetettél. A szorgalmira: értem én, és jó ez így, de a szorgalmi az a kategória is, amelyiknél én is lazíthatok és csak azokhoz írok, ami megérint, én magamban ezt így határoztam meg, hogy legyen olyan rész is, amibe nem kötelezően mászok bele.

Köszönöm, Zsolt, a hozzászólást, mely persze bírálat a lelke mélyén. Dehát miért is lenne mostohagyerek a "szorgalmi" kategória? Azt hiszem, azért küldünk ebbe a kategóriába, mert nem tudjuk, vagy nem akarjuk a leckék valamelyikébe besorolni a képet-képeket, és nem azért, hogy a bírálatot elkerüljük. Sőt!
A kocsmákat (meg sok más portált) azért szeretem fotózni, mert elálmékodhatok rajtuk kedvemre, mint az emberi lelemény csimborasszóin. Nem kunszt fotózni őket, tényleg, de nem is akarok velük semmit, csak hazavinni, és jobban megszemlélni, böngészgetni. Az már a merő véletlen műve, ha valami történetecskék is kialakulnak belőlük. És tényleg, most már én is látom: az utolsó kettő kilóg a sorból. Engedelmeddel teszek ide két "történetest":

Szeretnék ehhez hozzászólni, bár én nem vagyok az, aki a szorgalmikhoz kötelezően hozzászól, de nagyon örülök annak, hogy egyrészt Sándor újból itt van köztünk, másrészt annak kifejezetten örülök, hogy ráadásul egy összeszedett sorozatot küldött, mert ez egy nagyon izgalmas kérdés, és egy nagyon jó leletmentés, hogy azt mondjuk, hogy kijelölünk egy környezetet, amiben mi élünk, és ebben a környezetben kezdünk el valamilyen tematika körül mozogni, mint például most, hogy a kocsmákat figyeljük meg. Ez önmagában kevés a boldogsághoz, mert kocsmát bárki tud fényképezni, és akkor jön a kérdés, hogy oké, mi fogja ezt összefűzni, és mi fogja ezt fűszerezni. Összefűzheti a terület és a kocsma, mint ritmus, de a fűszerhez kellenek a szereplők, és ebben erős ez a sorozat, hogy mindegyiken van egy sztori. Hallom, ahogy dumál az a két fickó a Pléh Kocsmánál, vagy a Donna Tonna borzalmas betűi alatt ez a mobilozó lány, ahogy semmi köze az egészhez, de stíröli ez a fickó, aki a kocsma előtt ül, vagy a Popeye –nél a két figura, akiket el tudok képzelni úgy, hogy akár ott voltak bent, és túl vannak már mindenféle történet mesélésen, és most hazafelé gyalogolnak. Vagy a beszélgető pár, akik mint egy akváriumban ülnek, miközben teljesen belefeledkeznek a saját történetükbe, és nem is vesznek arról tudomást, hogy premier plánba ki vannak téve az utca szemének. Vagy ez a másik söröző a két motoros kocsival, ami nagyon szürreális, mert olyan idegen és furcsa, hogy az az első gondolatom, ami felmerül bennem, hogy de hát, erre használtad nagypapa a drága pénzen megvett kocsit, hogy kocsmába menjél vele? Aztán a következő kép nekem kakukktojás, tehát ez önmagában nekem nem illik a sorozatba, és biztos, hogy kihagynám, mert pont ez a fajta személyesség hiányzik róla, ami a többi képen megvan. És aztán a Fütyülős, ami egy fokkal személyesebb, de ennél a képnél is azt mondom, hogy hiányzik róla az, ami az előző képeknél megvan, tehát önmagában nekem az, hogy a kocsma le van fotózva, kevés. Még akkor is, ha ez a giccses kalocsai matyó valami rajta van.