Még egy kép Jemsedről
Politikai okok miatt menekült Pakisztánból Németországba. Most németül tanul és próbál beilleszkedni a "szép új világba". Autószerelő szeretne lenni.

Kedves Krisztián, 3 disznó, nagyon jó a drámája a képnek, kifejezi a viszonyokat, a falanszterszerű egészet, a szeretetteli érzelmet, bizonytalanságot, a múltat. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Neeem, ők csak megértőek. :D

Na, zsoltu, nehogy oda lyukadj ki, hogy azért nem látom itt a barátságot, mert lány vagyok, és én közös körömreszelésekhez vagyok szokva a barátságot illetően:)
Látta a Feri is, meg a Roland is, hogy nem látja. Na látja.

No, ez egy nagyon messzire vezető kérdést vet fel. Mégpedig azt, hogy milyen a barátság férfi és férfi, férfi és nő, nő és férfi és nő és nő között. Mert szerintem nem egyforma. Sőt. A nők egymást szerintem sokkal inkább tekintik riválisnak, és valóban, sokkal jobban igénylik, hogy a barátjuk egyfajta folytatásuk legyen, megkettőződésük, egyszerre járni pisilni, együtt csivitelni egyforma ruhában, meg ilyenek. A pasik meg úgy hiszem, inkább egymás kiegészítései, többet hagyva egymásnak egymásból. Vagyis az igényt értem így már. :)

oks
nyilván a cím ésa kép között ellentmondás "feszül"..
szóval egy másik, "jobb" címmel fellehtene oldani..

Igen, jól érted Roland:)
Csak a leckéhez képest akadtam fent, és csak a saját szempontjaim szerint.

Én nem arra gondoltam, hogy legyen ő is a képen, vagy hogy látványosan együtt csináljanak valamit, (mint mondjuk amikor a gyerekbarátok hintáznak, és a harmónia kifejezésére azt éneklik, hogy "egyszerre megyünk, káposztás a fejünk") hanem hogy én észrevehessek valami egyivásúságot, ami szerintem a barátságok alapja.
Vegyük úgy, hogy ez az én személyes igényem lett volna, vagy lenne általában egy barátom címmel szereplő képnél, de mindenki úgy képzeli és ábrázolja ezt a témát, ahogyan neki jól esik. Nyilván:)

ha jól értem Mártit, ő azt várta a képtől, hogy kifejezze a barátságot a két ember között..
szóval picit prekoncepciói voltak, bár jogosan, hisz a lecke ezt kérte..
(szóljál Márti ha rosszul értelek ! )
ez a kép meg tömören fogalmazva, "dokumentálja" a magányt és ha pl. ff lenne
akkor már végképp "drámai" lenne, mert mint említettem a színek oldják az érzést
, bár inkább disszonánsá teszik , de hát az is a helyzet
egy Arabicmen in Germany (hogy stinget ferdítsem :))))))) )
szóval belehelyezkedve a helyzetbe magányos leszek és szomorú "gyerek"
aki távolba néz és várja, lesi az anyját (anyaföldjét)
persze "csak" szerintem

Nem dolgom Krisztián képeit védeni, megállnak azok a maguk lábán azt hiszem nélkülem is. De valamit nagyon fontosnak tartanék, ha már kritikát fogalmazunk meg - ami nélkül az oldal értelmét vesztené szerintem - akkor helyezkedjünk teljesen bele a helyzetbe. Ahhoz, hogy a fotós és a modell közti kapcsolat a képre kerüljön, nem szükséges a fotósnak a képen szerepelnie (ezt a szendvicsre). Egy elidegenített helyzetben a fotó elkészülte maga a bizonyíték a kapcsolatra - enélkül nem látnál semmit, mert nem nyílnának meg, nem engednének be, hogy lásd a saját magányukat. Lehet persze vidám képet is keresni, vidám helyzetet, gondolom Krisztián ilyeneknek is részese. De ha a helyzet alapvetően a beilleszkedésről, az idenegségről szól, akkor ott erősebb az üzenet így, ahogy itt is például. Látjátok, már Rolandnál jönnek is a történetek, mert előhív a kép saját, megélt sztorikat. Itt a kép értéke épp az , hogy nem játszanak szerepet a képen szereplő emberek. Mert mivel ez egy igencsak zárt és tőlünk távoli kultúrkör, vagy bezárulnak, vagy előadnak valami büszke, táncos-főzős, hejehuja sztorit neked és a kamerádnak. Ritkább, hogy a saját elesettségben, elszigeteltségükben idegen kamera elé állnak.

szóval
"beleokoskodom" én is:
szerintem is elégjó kép
a magányról

amit pl. erősít:
a képből kinézés
az ablakon keresztül látszó "magányos" tisztítószer
a félig behuzott függöny
a "borús" ábrázat,
a fekete bőrkabát és a rózsaszín fal kontrasztja
ezek mind-mind erősítik és "elidegenítenek" engem mint szemlélőt
ami így szintén a magány, az egyfajta "üresség" felé viszi a hangulatom
szóval kifejezi a magányát a srácnak
a fotós és a "modell" között nem látok kapcsolatot, legalábbis a kép ezt nekem nem mutatja (hisz nyilván van, de azt már a választott elég direkt és hideg kompozíció sem teszi lehetővé hogy lássuk, bár a picit kesze-kusza vonalak visznek bele némi feloldást)
ha az volt a szándék, hogy a baráti kapcsolatot is kifejezze a fotós és a srác között
akkor viszont szerintem az nem sikerült..

Krisztián: valami ilyesmi viszonyra gondoltam.

Abban igazatok van, hogy bizalom nélkül ezek a képek nem készülhettek volna el. De szerintem....hjaj, hogyan is mondjam...
Nekem ezekről a képekről hiányzik a közös szendvicsezés, amit mondjuk Márknál láttunk.
Megvan! Azt akarom mondani, hogy a képeken látszik, hogy egy idegen szemével készültek.Ez az, az idegen szem zavar! Precízen be vannak igazítva a képbe a mackók, az i love you párna és a művirágkompozíció a tévé tetején. A fotós a helyzetet bizarrnak találja, és annak akarja megmutatni.
Ha Kriszitén része lenne ennek a környezetnek úgy szívvel lélekkel, akkor nem ilyen beállítsáok születnek.
Én így érzem, és nem bántásból mondom el, hanem valami zavart a képekkel, mint barátot ábrázoló képekkel kapcsolatban és megpróbáltam rájönni, hogy mi.

Feri, Márti, az már maga a kapcsolat, hogy láthatóvá válnak a mackók a falon.

Szia Márti és Feri!

Heidelbergben tanitottam Jamsedet és Jusufot egy integrációs projekt keretében. A tanár- tanitvány kapcsolatból batátság lett. Szerintem látszik a bizalom a képeken, mert ha nem ismernének elbújnának a kamarám elöl és nem mutatnák meg magukat. Mind a két fotó egy közösen tervezett portrézás eredménye.

Borsay Mártival teljesen egyet értek. Nem köti össze semmi ezeket az embereket, és Krisztiánt. De lehet, hogy csak nekem nem jön át semmi a kapcsolatukból. Bocs.

Értem én, csak szerintem ez a sok jó, a képen nincsen rajta. Ezek jó képek az átmeneti életről és környezetről, az idétlenül vidám mackós környezetből is sugárzik a magány, de nekem igényem volna arra is, hogy lássam, hogy Kriszitánnak hol van a közös pontja velük. A képek alapján engem ez érdekelne.

Nekem itt élő perzsa barátaim vannak, voltak, és sok oka van annak, miért érdekes, miért jó és fontos velük a kapcsolat. Finomakat főznek, tudnak mulatni, vidámnak lenni - az elfogadásban, szeretetben, barátságban nagyon erősek. Elárulom, hogy ezt a képét Krisztián már régebben elküldte nekünk, csak nem volt jó alkalom, de most örülök, hogy a barátom leckére újra küldte, mert egy nagyon erős kép.

Mindegyik képen látszik a szomorúság. De vajon miért jó velük lenni? Hol van a közös pontotok? Én arra is kíváncsi lennék.

Új hozzászólás