Mélyvíz

Egyetértek a díjazóval, ez valóban egy nagyon erős és elgondolkodtató üzenet. Ez akkor is igaz, ha a kivitelezés slendrián. Egy ennyire szikár konstrukciónál nem engedhető meg az, hogy dőljön a horizont, hogy perspektívában kiforduljunk a képből, még ha ennyire keveset is, mint itt, de megtegyük. Ráadásul, azt gondolom, hogy a tónusrend sem tökéletes, mert túl sok ez a fáradt, koszos szürke benne, és nem ellensúlyozza az egésznek a dinamikája. Eközben a megfigyelés 100 pont, és úgy vélem, ez a lényeg, mert a megfigyelés az, ami ösztönös, és ez az, ami nehezen tanulható, a technika viszont elsajátítható. Attól félek, és a gyakorlat sajnos azt igazolja, hogy ez a félelem nem alaptalan, hogy ezek abból adódnak, hogy nem vagyunk eléggé türelmesek, és nem adunk elég időt magunknak, hogy egy-egy élmény átszaladjon rajtunk. Lehet, hogy itt nem is volt idő rá, mert jött a gyerekcsoport, és két perc múlva már elfoglalták a medencét, sokféle indokot el tudok képzelni, hogy miért nem voltunk gondosak azzal, hogy pontosan oda álljunk, ahova kell, és hogy egyenesben tartsuk azt a gépet. Sajnos ebből csak egy rész az, ami korrigálható, mert hiába hozzuk egyenesre a horizontot, mivel nem pontosan jó helyen álltál a masinával, csak egy lépést kellett volna elmozdulnod, és máris működött volna a dolog. A jó meglátások és ötletek, ha elvéreznek a kivitelezésnél, akkor sajnos, például egy pályázatnál, kiesnek a rostán, mert lesz olyan ember, aki arra is ügyelni fog, hogy ezeket az úgymond kötelező köröket is végigfussa. Tudom, ezek olyan nem szeretem dolgok, mert azt gondoljuk, hogy elrepül a kismadár. Én meg azt gondolom, hogy a fenét repül el, ha meg elrepült, hadd repüljön, akkor majd megjön máskor. Nem szabad engedni a minőségből! (hegyi) értékelés:

Miért a hónap képe:

Ezt a képet választottam a hónap képének. Egyszerűségében gyönyörű információkat hordoz magában. Egy kép működése nem csak azon múlik, milyen technikát alkalmazunk, hanem azon is, mit vált ki a nézőből. A technika egyébként tökéletes, nem kíván ennél többet. Ez egy olyan kép, melyek hordoznak régi emlékeket, meg nem történteket, gondolatokat, érzelmeket. Bizonyára, ha 5-10-15 év múlva újra vetnék rá egy pillantást, akkor is így gondolnám, mert árad belőle egyfajta megfoghatatlan időtlenség... állandó jelen, állandó csend... köszönettel: Orosz Sanya

Hozzászólások

Kedves István, bocsi hogy nem jelentkeztem egyéb dolgok miatt...blablabla:)
Annyit tudok még hozzáfűzni, hogy szerencsére ez nem egy tipikus uszoda, itt búvárkodtam, szóval gyerekcsoport nem sűrűn van itt. A másik a tökéletesség. Szeretnék tökéletes lenni sok mindenben, de úgy érzem nem megy. Nem tudok tökéletes lenni, és talán már nem is akarok, mert az olyan uncsi :) Szóval ebből kifolyólag, szerintem a képeim sem lesznek soha tökéletesek, attól függetlenül, hogy amiket írtatok azzal egyetértek (ferdeség, kontraszt stb)De azt gondolom ezt még utólag is lehet korrigálni.

Sanya, tökéletesen egyetértek azzal, amit írsz: "Egy kép működése nem csak azon múlik, milyen technikát alkalmazunk, hanem azon is, mit vált ki a nézőből."
Belőlem például az általam leírtakat váltotta ki :)) amelyben alá szeretném húzni, hogy "nagyon csend nekem is, mert a virtuális kontrasztanyag (mint az uszodai zsivaj hiánya, a sík víztükör, stb) nagyon munkálkodik belül"
De nem tudom letagadni azt sem, hogy nekem hiányzik ebből a nagyon jóból a tökéletesség. De őszintén örülök választásodnak, azért is, mert Évát nagyon tehetségesnek tartom. (Még ha nem is fogadja gratulációmat, ezt neki :p)

:)))

Teljes mértékben meglepődtem, és konkrétan szóhoz sem jutok a meglepetéstől!
Örülök Sándor, hogy ilyen hatással volt rád a kép, köszönöm!

Gratulálunk Éva az újabb hónap képe választáshoz!

Az úszómester meg is vert volna ha ott önállósítom magam drót ügyben:D
Amúgy sajnos itt ezen a helyen már nincs alkalmam az ismétlésre, talán még egy kép készült ami színes, és ennyi :((

Nem vagyok egy technikai őrült, de most annak a precizitása hiányzik picit (hangsúlyozottan) nekem, amit szerintem a géped tudhat.
Ahogy Te is írod: a sötét részek szemcséződnek már 400 ISO-n. De gondolok a finom képi torzulásokra, mintha az egyenesek nem mindenhol lennének egyenesek. Vagy hogy nem tiszta a rajzolt kép, elmosódott egy picit. Mintha dőlne is egy picit (ami hátsó medenceszélen érezhető). És hogy nekem egy picit kontrasztszegény is. Ilyen utóérzések.

A kompozíciót illetően elgondolkodtam azon is, hogy szerencsés-e egy majdnem egyenes és egy egyenes fedése: a mélyvíz táblát tartó drótra gondolok. Én ezt csak próbálgatással látnám, hogy kicsit alá vagy felé, jobb lenne-e, vagy egyáltalán ami szintén adottság, csak helyi, hogy mi lenne a kompozícióval, ha picit jobban belógna az a tábla és a vele a drót. Ez megint egy hajszál, de az az érzésem, hogy ebben a "picike" (olykor persze lehetetlen) apróságokban rejlik a tökéletesség.

Mindehhez hozzátartozik, hogy tényleg nem szoktam belemerülni technikai ráspolyozásba, amit leírtam, ténylegesen a benyomásaim, nem valami szabályzatból merített gondolatok.

Kicsit zavarban vagyok, mert mit értesz technikai tökéletesség alatt? Egyedüli hibának a kép készítésekor a magas isot tekintem (iso400), persze ez csak utólag vált világossá, hogy kicsit zizis a kép. Ööö, más hibát nem tudnék mondani, ezt kifejtenéd légyszíves? :)

Nagyon jó bázis, de számomra itt hiányzik a technológiai és technikai tökéletesség. Olyan jó lenne ezt igazán kiforrottá tenni! Tudom, persze, adottságok... De csendnek nagyon csend nekem is, mert a virtuálist kontrasztanyag (mint az uszodai zsivaj hiánya, a sík víztükör, stb) nagyon munkálkodik belül.
Egyébként meg egy ">>invader" :)

Jó kis feszes kompi, és tök jó az a két minimális elem ami bontja a szimmetriát és ezzel megtölti élettel az amúgy mély csöndbe burkolódzó képet. :)

ÓÓÓÓÓÓÓ! Kérem a nyersanyagot! Ezt ki be kell keretezni!

Ez nagyon rendben van. Pipec.

Új hozzászólás