Egy olyan fekete-fehér fotográfiát látunk, ami egy hangulatkép. Nagyon érdekes, tekinthetnénk városfotónak is, ugyanakkor nagyon jó az a fekete sziluettes figura, aki ezeken a homokzsákokon ül, és akit, hogyha levennénk a képről, akkor maga az, amit látnánk a fotón nem lenne olyan nagyon fontos, bár a történetében egyedi jelleggel bír, hisz az árvíz, az áradás mindig átformálja egy picit a környezetünket, és ez az átformálás a valósághoz képesti helyzetben hordoz érdekességet, izgalmakat is. Ez a figura az, aki dinamizálja ezt a kompozíciót, és egy viszonyrendszert hoz létre a maga tömegével, mint fekete folthatás, és a kép egyéb részein, főként a kép közepén és bal oldalán lévő víz szürke tömege viszonylatában. Talán annyit mondanék hozzá, hogy azt érdemes lett volna megpróbálni, hogy vagy mi megyünk közelebb ehhez a figurához, vagy a képkivágást úgy választjuk meg, hogy ő méginkább kitolódjon a kép széle felé. Tehát ezek a hozzánk közel lévő talán homokzsákok nagyon nem fontosak, és ezt a fajta tömegelhelyezési dekomponált hatást csökkentik. És ez igaz a kép előterében az alsó részen meghúzódó útra is, ebből is lényegesen kevesebb is elég lenne, ahhoz, hogy érezzük, hogy itt milyen szituációról van szó. Tehát ha ott a helyszínen ez megoldható lett volna, akkor én azt választottam volna, vagy utólag ebből picit lehetett volna vágni, és még dimamikusabb, még feszesebb lenne ez a kompozíció. De mindettől függetlenül a három csillag megvan a képre. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:
Köszönöm, megtisztelő!