Nagyon hétköznapi kép, de szerintem a leckének megfelel.
Nem akarnék vitatkozni veled, ha te azt mondod, megfelel, hát jó, hiszen valóban, mozgás van rajta, de Gergő, neked is azt tudom mondani, mint Istvánnak, hogy a leckék sora és tartalma nem véletlen, az első 3 lecke nem csak technikai trükk, hanem abban is segíthet, hogy jobban megismerd magad, és abban is, hogy képileg fejezd ki a gondolataid. Miért a metró? Miért így, emberek nélkül? Miért a kifutó szerelvény? És mindehhez mi köze van Papp Gergelynek? Az önmegfigyelések a világban elfoglalt helyünkről is szólnak, és ez az, ami a későbbiekben segít a többi képednél is majd, hogy benne legyél. Javaslom hogy azokat a képeket, amiknél írtam, hogy ismétlést kérek, tényleg ismételd. Nem csak a készre csiszolt munkák lehetnek érdekesek, hiszen a lényeg egyelőre az, hogy legyen miről beszélgetnünk, úgyhogy hajrá Gergő, mutass képeket. (hegyi)
Köszönöm Zsolt a hozzászólást, teljesen jól látod a dolgot, kb így is készült a fotó:) Igyekszem a jövőben korrigálni ezt. Már rég nem töltöttem fel képet, de ez nem azt jelenti, hogy nem is fogok:))
Jó értelek, ám. De... nincs de.:) Akkor izé, majd próbálkozom ismét, úgy is mostanában csak próbálkozással telik az időm:)
Köszi, hogy felvilágosítottál ismét.
István, a fényképezés nem csak kattintás. Miért fényképezel le valamit? Mi az oka? Mit éreztél előtte, közben és utána? lefényképezem, mert szép. És? Huszonhatan még le fogják. A kijelentéseiddel nem tudok mit kezdeni, ha te így gondolod, legyen, én másképp. Minden leckéhez kell a kötődés. Ha nincs, akkor minek fényképezted le? Ha nem kötődsz a témához, ha nincs közöd hozzá, azaz ha csak azért csinálsz valamit, mert ott voltál, mert szép, mert... mert miért? akkor az csak lövöldözés a világba.
Vannak leckék, aminél könnyebb a képbe beletenni magunkat, van, ahol nehezebb. Érezni kell, hogy miért fogtad a kezedbe a kamerát. Okának kell lennie, és ezt a néződnek is éreznie kell. Ez nem jelenti, hogy magad bele kell minden képbe fotózni, belevigyorogni a kamerába. Lehet azt is, de nem ez a megoldás mindenre. Csak ahhoz a képhez lesz közöd, ahol jelen voltál, ahol fejben és szívben is ott voltál. Ahogy a rádióadásodnál is, felolvashatod a telefonkönyvet is, ahhoz se lesz nagyobb közöd, mint Mozarthoz, ha nem érdekel. És fordítva is igaz, felolvashatod a telefonkönyvet is, ha ahhoz kötődésed, közöd van, ha meg tudod teremteni az egyedi világot körülötte.
Minden képhez, van közünk, csak lehet rossz a kifejező módunk. De most, akkor a fotográfiának csak magunkról kell szólnia? Vagy csak itt kéne így működnie. Aztán vannak leckék, amiknél tényleg kötelező a kötődés, de vannak amiknél nem. Szóval, szóval, akkor most izé, nem tudom, reggel van még, már. Nincs ön kifejezőerőm.
Na akkor most kezdem konkrétan megérteni Zsoltot. Viszont azt nem vágom, ha nem érzi, a jelenlétünket a képben, pedig én állok a gép mögött, na ha ezt nincs meg, akkor már nem is lehet jó a kép????? Vagy ide csak olyan képet rakjunk fel, amihez érzelmi tartalmunk, hozzájáruljon, érződjön?
Hát töltsél is, töltsél! :)