Na, arról van szó, hogy ez egy tányérkészlet lesz, az első darabját rajzolta a mester, én meg pofátlankodtam a géppel. Ez az előrajzolás folyamata, és az van, hogy most nézve valóban bőbeszédű, el lehetne hagyni a négyest és a hetest. Az ebéd meg spontán jött, mert hogy mint kiderült, Balázs még sosem evett a saját tányérjából, sőt, más se nagyon, mert hogy művészet, díszítés, miegyéb, de én ismersz, elég állatias vagyok, azaz eleve úgy rendeltem a tányérjainkat, hogy mi abból enni fogunk, és így jött az, hogy oppá, ő is kipróbálná, milyen enni, így hát részese lehettem az első ebédnek. :) Ennyi a sztori egyelőre.

Jo. Nekem ez ket sorozat, az egyik a tanyerrajzolasrol szol, a masik az ebedrol. A rajzolos kicsit bobeszedu (ugy ertsd, hogy en mondom ezt, erted), de az ebedes (4,6,8,9,10) az eros.
szerk: ja, es persze a tanyerrajzolos kell az ebedelos ele, vagy mondjuk legalabb az 1 es 3.

Nos, nem mondom, hogy életem legjobb sorozata, de hogy egy mukkot se szóltatok, elgondolkodtató.