Sokféle irányt ki lehet próbálni, akár a bőrdzsekit is, mondjuk póló nélkül, de én azt mondom, hogy annak, aki nagyon erős tudati kontrollal bír, annak lehet hogy még jó is, ha valami mechanikus dologgal lefoglalja magát, mert épp emiatt lehet, hogy ez az erős kontroll csökken és előbújhatnak érdekes dolgok. Hajrá második, hajrá harmadik lecke.

Arra voltam kiváncsi amit ott is írtam: tudok-e egy ilyen fekete-fehér erősen szuperszimmetrikus elrendezést létrehozni, ahol az egyik szimmetria transzformáció a színek cseréje lenne. De ez a típusu kísérletezés csak annyiban jó irány, hogy ad egy keretet amire ha rendesen odafigyelek, akkor nem marad erőforrásom arra, hogy megakadályozzam az általad írt fontos dolgok megjelenését a képen (érzelmek, ösztönös dolgok). Meg fogom próbálni használni akkor a struktúrát mankónak, meg ha ragaszkodsz hozzá, akkor a bőrdzsekit.

Szilárd, szeretnék segíteni. Ehhez azonban te is kellesz. Elsőre is négy dologban. És azért ide írom, hogy azoknak is segítsek vele, akik hasonló cipőben járnak.

1. Beszéljünk, írjatok a gondolataitokról, kérdéseitekről. "valami volt, amire kíváncsi voltam." Ha nem mondod mi, nem tudok segíteni, hogy ahhoz képest hol tartunk.
2. Építsünk folyamatot. Ha nincs visszacsatolás, ha nem oda-vissza megy a kommunikáció és a munka, akkor ez az egész helyzet lesilányul oda, hogy ti feltesztek valamit, én mondok valamit rá, majd mindenki megy a dolgára. Ennek semmi haszna nincs, mert ha nincs folyamat, akkor nincs haladás, nincs iránya a dolgoknak, akkor tapogatódzás van csak.
3. Ismétlés, ismétlés, ismétlés.
4. Ez nem a racionalitás terepe, azaz ne akarjunk agyból dolgozni ott, ahol intuitívnek kell lenni. Agy a fény, a kompozíció elrendezése (ez se teljesen), de hogy az üzenet hogy indul el és hogy ér célba, az legkevésbé agyban dől el. A legfontosabb feladat - és ez a matekosoknak a legnehezebb, tudom - hogy felébresszük az érzelmeket, megérzéseket, intuíciót.

Kérlek tehát, hogy a második és a harmadik leckével dolgozzunk.

Bőrdzseki: az valójában sakktábla volt ha jól emlékszem... a bőrdzseki, na majd meglátjuk mi lesz belőle, az konkrétan valami volt, amire kivancsi voltam, majd gondolkodom hátha rájövök valamire.

A kérdésre válaszolva: ez itt mindkettő én vagyok, és tényleg erősen ki kellett lélegezni hozzá. Köszi az elemzést.
Akkor ezt most meg fogom ismételni, vaku nélkül, sötét háttérrel, és csukló fogassal, aztán ha jobban az lesz amit akartam, akkor majd ti is meglátjátok.

Szia Szilárd! No, most igazán ujjat húzol... magaddal! :)) Nagyon szimbolikus az üzenet, rögtön érthető, de a hátteret nem tudom hogy kényszermegoldás, nagy szándékos? Ha kényszermegoldás, talán egy sötét anyag, szövet jobb lett volna... Ha szándékos, akkor talán valamilyen asztalosmunkát csinálsz éppen? Maradjunk ennél az utóbbinál, mert annyira erősnek érzem.

Eredetileg en is azt akartam, de meggondoltam magam, a ket fogas kicsit masra alkalmas. Ezzel a fogassal sziklamaszo oktatot lattam besegiteni (meg persze birkozok hasznaljak), a csukols fogas az inkabb mentes jellegu.

Ez a kép egészen addig nem tetszett, míg nem láttam a leírását. Nem értettem, hogy miért az ujjaidnál fogtad meg a karod, és nem az alkarodnál, ahogy a klasszikus képeken is láthatjuk. Viszont ez az "Ok, nem adom fel" érdekessé teszi a dolgot. Nekem az jön le ebből, hogy csak látszólag nem adod fel, mint amikor az edző ráparancsol a gyerekre, hogy fusson még 4 kört, az rábólint, majd fut kettőt. Humoros kép, tetszik.