Ne menj el!

Izgalmas és érdekes, amit Attila kipróbált, de nem eldöntött az iránya és aránya annak, amit látunk. Az egyik irány, amit high key-nek nevezünk, ez a túlvilágított, fehér a fehérben, és nagyon minimális tónussal dolgozó képi világ, finom, nagyon sejtelmes és könnyed dolog. Ha ezt a világot akarom hozni a gyermeki ártatlansággal, ahhoz ez a ruha és a haj nagyon jól ritmizál. A másik irány, ami valamilyen drámát, még ha a gyerek életében, az ő viszonyrendszerében működő drámát is, de mindenféleképpen valami feszültséggel teli helyzetet akar hozni. A cím, a modell gesztusa és a kompozíció és a szem erre a drámaibb vonalra utal. Ha megnézzük, ki van billentve a középpontból az egész, tehát ez már magában hordozza a feszültséget, hogy várjuk a visszabillenést. A beharapott száj, a nagy, tágra nyílt szemek, az, hogy fentről lefelé fotózunk, amivel a kicsiséget erősítjük, és a cím is ezt az irányt hozza. Attila azonban meghozott egy döntést azzal, hogy a két szemet kivette abból a tónusrendből, amiben a kép egésze van. High key hatást kétféleképpen lehet létrehozni. Világítással, és/vagy utólagos manipulációval. Itt sejtésem szerint ez utóbbi történt. Ugyanakkor Attila nem elégedett meg azzal, amit a képen szereplő modell gesztusa sugároz, hanem ráerősített a tekintetre, és ez két dologra utalhat: az egyik, hogy nem bízunk a nézőben, hogy észreveszi-e azt, amit üzenni akarunk, a másik, hogy nem bízunk magunkban vagy a modellben, hogy elég erősre sikerült-e a beállításunk. Ezt nevezhetjük hatásvadásznak is, mert a kép manipulálásával a nézőt, annak érzelmeit primer módon próbálja úgymond erőszakkal befolyásolni avagy kiszolgálni. Azt szeretném kérni Attilától, hogy mielőtt exponál, tisztázza magában azt, hogy mi is az a gondolat, üzenet, amit közvetíteni akar, és utána ehhez ragaszkodjon. A kevesebb olykor több. Ne féljen, hogy attól, hogy a modellje egy kisgyerek, csak túlfinomított eszközöket szabad használnia. Ha ez netán abból adódik, hogy saját csemetéjét fotózza, akkor lehet, hogy az érzelmi kötődés okán egyelőre más gyerekmodelleket keresnék a helyében.    Még valamit: a 43-as lecke már ismétlése a leckéknek, tartsuk meg ezt arra az időre, amikor már az első körön túl vagyunk, amikor az első huszonegynéhány leckét megoldottuk, akkor térjünk vissza, mert ezek az ismétlő leckék arra lettek kitalálva, hogy új megközelítéseit keressük az előzőeknek. Átteszem a sima portré leckébe, és kérem Attilát, hogy gondolja végig az elmondottakat és ha megvan az eredeti, manipulációtól mentes képfile, akkor ossza azt meg velünk. (hegyi)

Miért a hónap képe:

Nekem ez a kép a hónap képe. Mert érzelmeket ébreszt és kavar fel. Nézem ezt a kislányt, a tekintete ismerős, anyám szerint én néztem így nyitott koporsóban fekvő apámra a temetés előtt. Így néztek rám a gyerekek, mikor a gyerekosztályon dolgoztam, és a műszak leteltével készülődtem hazafelé. Így néztek a lányaim munkába siető apjuk után. Attila gyerekportréi mindig megállítanak és elgondolkoztatnak. Mindegy számomra hogy színesek, vagy fekete fehérek, szomorúak vagy vidámak. Emberi érzéseket közvetítenek. És ez a fontos. (Huszárné Lovász Mariann)

Hozzászólások

Kedves Attila! Tényleg elnézésedet kérem, ha megbántottalak volna, vagy ha erősen fejeztem ki magam. A felhozott képpel kapcsolatban csak a beazonosítás miatt írtam konkrétumokat, nem akartalak máshoz mérni, vagy azt mondani, hogy ő jobb nálad. Mindegy is volt, hogy ki készítette és kiről. Egy gyermekportrét kerestem. Csak úgy éreztem, hogy maga a fotó jobban kifejezi, amit én érzek, látok, amit mondani szeretnék neked. Talán ezeket már oda is le kellett volna írnom, hogy ne legyek félreérthető. Tartom a véleményem, hogy jó fotós vagy és helyed van itt. Én ennyi hideg és meleg után kifejezetten várom az új képeidet! Nehogy eltűnj ám nekem :)

Anita, szerinted helyénvaló dolog valaki képe alatt más képéről beszélni?
Más képéről való véleményed a más képe alá illik írni. Szerintem.

Nézegettem Bara mosolygós Hanna-portréját.. Csak feltűnt a különbség. Talán egy kép többet mond ezer szónál.

Nekem kicsit "Fannis-Animás" http://href.hu/x/ap4l http://href.hu/x/i43x
"Készíts képet szivárvánnyal
Tejjel mézzel, bátorsággal
Hazug legyen, mint egy túlexponált képen..."

Nem kétlem :) De a vitában sok infó van, úgyhogy az nem olyan nagy baj ;)

Ízlések és pofonok. Azért ebben lesz még vitánk. :)

Zsolt, úgy látom, a meleg szüli a mai figyelmetlenül olvasást :)
Akkor idézem mit írtam pontosan: "nem gondolom, hogy jellemző lenne rám a photoshop túlzott használata.".
Azaz a túlzott használata :) Tehát nem alakítok át képi elemeket, nem cserélek ki képi elemeket, nem használok több képet fel egy kép elkészítéséhez (az idő lecke kivétel). Ezt értem a PS túlzott használata alatt. Persze, hogy mindig használom.
Én nem is ismerek olyan fotóst aki ne használná, igaz inkább a divat, modell fotózásban mozgó fotósokkal vagyok közelebbi ismeretségben.
Szerintem ez ma már alap, ezt el kell fogadni.
Azt meg továbbra is állítom, hogy nem tűnnek PS varázslatnak a képeim ;) És ebben nem is vagyok hajlandó engedni! :)

Tamással nem tudom, hol volt a vita, ezért arra most nem tudok mit mondani konkrétan. Itt most azt érzékelem, hogy fogalmakat másképp, más keretek között használunk, ez fog finomodni és ezzel nem lesz gond, ami talán Anitánál felmerülhetett, az az utómunka megítélése. Ő írta a photoshopos jelzőt, ami neked nem esett jól, miközben lássuk be, nem nagyon van a képeid között olyan, amin ne érződne a PS munka, ami alapjában nem baj, a PS nem mumus, de mértékkel kell használni. Ismered tán az idézetet: Költő hazudj, de rajt' ne fogjanak. :)

Zsolt, szerintem már egy jó ideje értjük egymást, elég sokat vitatkoztunk (jó értelemben) már néhány dolgon, és elég sok mindenben közös nevezőre jutottunk.
Ezért nem értettem miért esett nekem Anita, hiszen nem voltak már ezen kép alatt sem ütköző gondoltok, mindenben egyetértettünk. Én nem gondolom, hogy bárki bántani akarna, csak nekem néha fura az a hangnem ami megjelenik velem szemben, hiszen, alapból én senkinek nem estem neki, sőt ha negatív véleményem van egy képről azt is normálisan mondom el, már amennyire lehet. Igazságtalannak érzem azt is, hogy Bojtár Tamás elmondta, hogy ő nem fog többet a képeimhez hozzászólni. Azóta sem értem hogy miért, hiszen én csak kérdeztem Tőle, nem elégedtem meg a két szavas dörmögésével, amiből nem értettem semmit. Mondhattam volna, hogy ok, nem érdekel mit morog, nem értem, nem értem. Kész. Viszont érdekelt. Vesztemre. Ezt csak példának mondtam. Sokan azt gondolják, hogy nem bírom a kritikát. Pedig ez nem így van, a kritikával az ég világon semmi bajom nincs, de ha valamit nem érzek helyénvalónak, akkor jön a porfelkavarás, amit Anita is említett. Na szóval néhány dolog meglehetősen fura számomra itt egyelőre, és valószínűleg még az én akklimatizálódásom sem történt meg.

Zsolt, most olvaslak. Hát persze, hogy nem volt bántó szándék!
Attila, minden téren ügyes vagy (fotózás és utómunka) és ráadásul jófej, hisz mi már beszélgettünk korábban. Erős itt a jelenléted, port kavar és erős eszmecseréket, tehát nagyon jót tesz nekünk, hogy itt vagy és ezáltal tanulunk tőletek!

Még valamit ami ezek szerint félreérthető volt tőlem: amikor azt mondom, hogy magadban kell dönts, az meglátásom szerint alap minden képnél, mindegy, ki vagy mi a modell. A kisgyerek valóban más megközelítést igényel, de azért annyira nagy különbség nincs - egy "sima" portrénál is legfeljebb néhány pillanatig él egy gesztus, utána befagy. Amit én mondani akartam az annyi, hogy ha te tudod mit akarsz, előre leszögezed magadban, akkor akármi is történik, azt a pillanatot, gesztust keresed, és akkor az már megadja a formát is, és mindent, hogy mit hogyan és mikor exponálj. Ha hagyjuk magunkat sodorni az eseményekkel anélkül, hogy koncepciónk lenne, akkor az irányítást átveszi a véletlen és a modell, ami nem fogja azt az eredményt hozni, amit szeretnénk, és ilyenkor kezdik a fotósok a PS-t használni, hogy ami nem ment élőben, az majd a boncasztalon életre kel.

Attila, tudod miért tetszik a válaszod? Mert most olyan őszintén fakadtál ki. Egy ideje olvasgattam az eszmecseréteket Zsolttal, aki ezerféleképpen körülírta mit lát és nekem úgy tűnt, mintha nem akarnád valahogy megérteni a nyilvánvalót. Nekem is időbe telt, mire megértettem, hogy itt szeretik, szeretjük ami egyszerű, természetes, életszagú, hétköznapi és úgy ér el hatást, hogy nem jövök rá, mitől olyan jó, mert olyan jól belevegyül a képbe. Mondok egy példát. Zsolt egy ideje azzal nyüstöl, hogy készítsek egy nagyon valóságos portrét magamról, amin nem akarok jól mutatni, sőt akár esendőnek és ziláltnak látszom. Értem, hogy miért kéri ezt. (Egyébként Zsolt, töröm ám rajta a fejem, hogy is legyen ez!) Persze nem azt mondom, hogy ez az egyetlen és üdvözítő út, de a pedellus már csak ilyen, hogy hallgatunk rá és változtatunk. Különben nem lennénk itt. Hiszek neked, hogy érted miről van szó és várom az új képeket!

Hahó, mielőtt a nagy melegben egymásnak ugranátok, tessék újra elolvasni, amit írtam, igyekeztem beletenni apait-anyait. Anita: Attila technikailag képzett és jól kezeli az eszközeit, az elő- és utómunkát is. Az érzelmek megfogalmazásában kell határozottabbnak lennie és úgymond elengednie a korlátot, de ahogy a technika elsajátítása se megy egyik napról a másikra, így ez sem, légy türelmes.

Attila: nem bánt senki, Anita és a többiek is segíteni szeretnének, talán néha türelmetlenebbül, de semmiképp se bántó szándékkal. Máshol ez picit máshogy megy, mert egyrészt nem kell elemezni a képeket, másrészt nevet se kell adni a kommenthez, munkákhoz, így talán más a súlya a szavaknak.

A kép alapanyaga jó. Ha meglesz az eredeti, tudunk majd vele továbblépni azt hiszem, segíteni fog, hogy a fogalmi köreinket közelebb tudjuk egymáshoz hozni.

Anita! Szerintem olvasd el alaposan azt amit írtam, mielőtt így nekem támadsz.

Nem mondtam, hogy szinte hozzá sem nyúltam. Azt mondtam, hogy a szemet nem kezeltem lokálisan, csak az egész képet érintő globális módosítások voltak, sőt már a lenti beszélgetésben beláttam, hogy túl sötét a szem a többihez képest. Nem mondtam, hogy nincs igaza Zsoltnak, sőt már nagyjából mi le is meccseztük egymás között, hogy miben vár változást tőlem, és ezeket én el is fogadtam, megfigyelheted majd az új képeimen. Vagyis miről beszélsz?

Mondtam volna olyat, hogy nem értek valamit? Nem hiszem. Ismét csak hadd kérdezzem meg miről beszélsz?

Nem értem a jó photoshoppos jelzőt sem, baromira nem gondolom, hogy jellemző lenne rám a photoshop túlzott használata.

Nagy vonalakben én is ezt írtam le Zatinak, de úgy látom ő szereti a markánsabb utómunkát. Abban igaza van Zatinak, hogy a gyerekfotó olyan amilyen, de szerintem Zsolt is tudja ezt.

A kép nagyon szépen komponált, jól elkapott pillanat. Mindenféle kiemelés nélkül is bőségesen átjönne az az érzés, főleg annak aki átélte már ezt a gyerekével. Így én is ismerem ezt a lelkiállapotot amit apaként is nehéz ám megélni, hogy menni __kell__ és jön ez a tekintet amivel nem lehet mit kezdeni, mert szétszakít belülről a tehetetlenség...

Zati formavilága, mondanivalói általában nekem nagyon tetszenek, megérintenek.

Attila, én nem értelek és nem értem, hogy mit nem értesz. Azt mondod, hogy szinte hozzá sem nyúltál a képhez és nincs benne mesterkéltség. Most komolyan, nézd már meg ezt a képet! Ez egy valóságos kép?? Zsolt arról beszél, hogy magát a gesztust, a tekintet nagyon jól elkaptad, rendben van az úgy, hidd el végre, hogy nem kell hozzá semmi több körítés! A néző érti és sajnálja és együttérez stb. Nem kell a kiemelés, nem kell a high-key, meg az erős szemek. Nincs rá szükség az üzenethez! Ez a mankó, a GPS meg a vakvezető kutya. Arról nem is beszélve, hogy én még nőként is azt mondom, hogy túl érzelgős és hatásvadász. Engedd meg nekünk, hogy végre mi jussunk el úgy és oda, ahova mi szeretnénk. Bízz magadban, hogy jó fotós vagy nem pedig jó photosoppos!

Még annyi, hogy egy felnőttnél sokkal több idő van gondolkodni. Egy ilyen pici lánynak még nem lehet megmondani, mit csináljon, pillanatokat lehet elkapni. A következő pillanatban már nem így áll a szája, sőt lehet hogy már nevet. Szerintem a kisgyermeket nem lehet úgy fotózni ahogy Te most elmondtad, hogy találjuk ki mit akarunk közvetíteni exponálás előtt. Persze, addigra már kint játszik a kertben :)
Ez nem így működik. Figyeled őket, és ha látsz egy érdekes pillanatot, akkor van 1-2 másodperced a kép elkészítésére...

Zsolt köszönöm az elemzést!
Ahogy korábban is írtam a szemet nem "kezeltem" külön, csak globálisan lett módosítva. Ettől még valóban sötétebb mint kellene. Az eredeti kép közelében csak kb egy hónap múlva leszek, de akkor majd megkeresem :)

Zsolt, ez most egy nagyon jól megfogalmazott elemzés volt, köszönöm a magam nevében, nekem nagyon tanulságos volt olvasni!

István, Sándor! Nagyon köszönöm!

Gratulálok, több gyerekportréd is kiérdemelte a címet.

Hűű, Mariann! Nagyon köszönöm, megtisztelsz :) Nagyon jó olvasni amit írtál, többször is megtettem ;) Érdekes érzés most ez, hiszen ez a kép kapott már itt hideget-meleget...

Gratulálok Attilának, Mariann, ismét szerettem olvasni az írásodat.

;) és nem véletlenül mondom. Te mondod meg a lényegét. ;)

Zsolt, igen, ezt értem...
Csak egy önportrénál utálom, hogy véletlenszerű az egész. Vagy ott van az élesség ahol akarom, vagy nem. Vagy benne van a képben amit akarok, vagy nem. Persze vannak erre macerák. Na mindegy, most egyelőre úgy sincs időm erre, ha meg lesz akkor lesz idő a macerákra is :)

Igen lehet. Ki fogom próbálni :)
Egyébként nincs a képen lokális módosítás (tehát nem kezeltem külön a szemet), csak globálisan húzogattam, illetve már a világításnál is rá volt segítve erre, nem értem miért ennyivel sötétebb a szem...
Köszönöm!

De ha high-key, akkor miért kell bele ez a kontrasztlépcső, ami ebből a műfajból kilógatja? Úgy érzem, a kép folyamatos tónusvilággal is simán megállna, a kislány arca annyira kifejező, és a kompozíciója is jó. Szerintem nincs szükség extra ráerősítésre, magától is mesélne ez a kedves arc. Kedves minden kisgyereki fájdalma ellenére. :) Nekem picit már ijesztő irányba ment el ettől. Persze ha ez lett volna a cél... ...akkor ok.

Ha teljesen kifehéríted akkor is erősebb szerintem, mint kiemeléssel, de szerintem a szélesebb, folyamatos tónustartománnyal lenne az igazi. :)

1. mert önismeret
2. mert könnyebb beszélgetni róla, ha nem kell úgymond a modellel kapcsolatban "píszínek" lenni, azaz amikor már modellel dolgozol, akkor az elemzésnél nehézség, hogy úgy beszéljek én vagy más róla, hogy a modell ne sérüljön.

Egyébként elmondod miért kéred? Azon kívül, hogy már mondtad, hogy fontos :)

Attila, én most mivel idő, míg ide érek az elemzéssel, hadd mondjam most, hogy elemzés is lesz, de ha kérhetem, akkor most az elkövetkezőkben önportrékat csinálj. Újakat. első 3 lecke. Oké?

Köszi mindenkinek :)
Lehet, hogy túlzásba vittem :) Nekem ez ilyen igh-key megoldást kívánt, amit lehet, hogy rosszul gondolok. Szándékaim szerint ez ff-kép, színt nem hagytam benne. Én szeretem ezt a megoldást, meg a tejszínhab nélkül túl drámai volt nekem a kicsi lányhoz. De elgondolkodom majd a finomabb megoldáson is.

Na ja... Jó lenne ez...
Ráadásul én nem is fekete-fehérnek látom, hanem mintha lenne rajta egy kékes árnyalat... De lehet, hogy velem van baj...

Bocs, de most azért írok leginkább, mert GG hozzászólását kell méltatnom, nagyon jó! :) Egyébként ez a kép így nekem is túl sok, nagyon sok rajta a tejszínhab..

Lehet, hogy ez jó kép volt, mielőtt bindzsizni kezdted. Most meg nyálas.
Ha jó a kép, akkor is a odatalálok a szeméhez, ha nem adsz ehez térképet, korlátot, vakvezető kutyát, GPS-t és mankót.
Szerintem.

Új hozzászólás