Hegyi Zsolt-2011-10-09 19:06

Nem

A 30-as lecke nem könnyű feladat. Mindannyiunknak más és más élménye van, más helyzetek azok, amiket ebbe a kategóriába besorolhatunk. Azért ilyen, viszonylag hosszú is a címe ennek a leckének, hogy Tisztelet, búcsúzás, gyász, mert, bár összetartozó fogalmak, más szintekről beszélnek. Ezért nehéz elemezni is, mert ezek olyan személyes közlések, amiket az elemzőnek tiszteletbe kell tartania, hogy kinek-kinek miben, hogyan nyilvánulnak meg a tisztelet és a gyász érzései. Nagyon nehéz ilyenkor belekötni apróságokba, főleg, de hát fotós oldal vagyunk, és azért vagyunk itt, hogy tapasztalatokat gyűjtsünk. Ennél a képnél egyetlen egy dolog van, ami nekem kérdéseket vet föl technikailag, ez a jobb kézfejen lévő fénymennyiség, azt én kicsit soknak tartom. Ez azt jelenti, hogy valami takarással ez kompenzálható, hogy a háttéren, az arcon, a hajon megmaradjanak ezek a fények, de az a kézfej kevesebbet kapjon. Itt nem valami éles határvonallal bíró takarásra gondolok, hanem olyan tárgyra, amit a fény útjába helyezve sötétebb tónusban hagyja ezt a kézfejet. Itt is lehet valamennyit módosítani utólag a laborálásnál, de nehéz helyzetben lenne az ember, ha ezt utólag kellene maszkolni, ugyanis a háttérrel néhol úgy találkozik ez a forma, hogy nehéz a háttér nélkül hozzányúlni. Ha példát mondhatok, akkor a másik kéz alkarjának a tónusrendje az, ami egy nagyon szép tónusrend, azt kellene valahogy megközelíteni. Az üzenet érthető, nagyon koncentrált és nagyon jó irány. Ha Ágnes tud ezzel még foglalkozni, akkor hajrá, várom a folytatást, de a leckemegoldás megvan. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Ez a haj aranyos volt anno.

Közerkölcsök című Véleményesünkhöz ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.

Kedves Aureliano! Most olvasom, amit írtál. Köszi a rejtett bókot a Hegyi és a saját nevemben is.
A képről is köszi amit írsz, hát márpedig ez nagyon gyász akart lenni nekem.

Sajnálom, Attila, és köszönöm asszem.

Ez most nálam épp aktuális, bár nekem nincs ennyi hajam... Nagyon kifejezed, amit épp érzek.

Köszi. A haj nem kreált, bármilyen hihetetlen, de égnek állt magától :)

Ágnes szerintem egy fordított állatorvosi ló, akinek a munkáiban kezdetben megvolt minden olyan kór és tünet, aminek az eltüntetése végett vannak a leckék és értékelések és mostanra ezek szépen el is tűntek, sőt, egyre jobb, amit csinál. Ez persze nem jelenti azt, hogy elhinném, amit Hegyi mond, hogy van értelme a leckéknek vagy az értékeléseknek.

Hogy a képről is mondjak valamit: nekem nem sugall sem tiszteletet, sem búcsúzást, sem gyászt. Magányt már megoldotta Ágnes korábban, így az sem igazán. Lehetne például csend. A szem csendje egy túlságosan zajos és ijesztő és zűrzavaros világban.

Tetszik. Jól használod a meglevő fényt,szépen játszik az ujjakon, orron, szájon. A haj kicsit túljátszott, wodoosan zilált, de talán így a jó.

Szia Ágnes! Nagyon kifejező a kéztartás és a "kócos" haj.....

Új hozzászólás