Na, hát másik képednél felvetődött az útkeresésed, és itt reagálnék rá, mert Bojtár jó helyen kapisgál akkor, amikor a tájaidból hiányol valamit, ami benne van, csak nagyon eltakarva. És itt a kulcs. Csináltál magadról egy kényszerportrét, mert a Hegyinek ez a heppje, de azért beletetted a véleményed is, mivel a szemed háttérbe tetted, elkalandoztatsz a fókuszról, és a nyakra viszed a figyelmet a világítással. Oké, hogy ez volt a helyzet ott, de utómunkában ez helyrebillenthető egy laza maszkolással, szóval te ráadásul mesteri szinten laborálsz, én azt gondolom, hogy ez ha nem is tudatos üzenet, de jelzés. Nagyon jó ez a portré emellett, mert benne van a kettősséged, és az, hogy ez a két lenyomat nem talált még egymásra. Szeretném, ha felszabadulnál. Úgyhogy azt kérem, hogy picit maradjunk a portrénál, kérek még. Kérdezheted, miért. És nem árulok zsákba állatot, oka van ennek valóban. Mégpedig az, hogy a tájaidhoz te is kellesz. Nem kötelezően valós figuraként megjelenve, de érzelmileg mindenképpen. Magas szinten tudod a technikát is, és a komponálást is. Most el kéne kezdenünk keresni Gábort. És azt hiszem, vagyis abban hiszek, hogy az önképek ebben segíteni fognak. Bontsuk ezt ki, legyél partner abban, hogy magad mint objekt kezeled, és ássunk befelé egy picit, jó? (hegyi)
Jézus ereje, miért, mit használsz, ha nem PS-t?
Egyébként szerintem nem baj az, ha nem döntesz egy terület mellett, másrészt van érzéked a semmiből kihozni valamit, értsd, hogy egy olyan részletéből egy amúgy nem attraktív tájnak, ami másnak lehet eszébe se jutna, szóval nem baj az, ha ezen gyakorolsz, hiszen a komponálásnak nagy tanítója a táj. Csak ha már felmerült, hogy beletenni azt a bizonyos pluszt, akkor hát igen, elsőre az önportré.
Köszönöm Zsolt! Amikor a másik képemnél azt írtad van ötleted, arra gondoltam, hogy Zsolt azt fogja mondani: "Csinálj még önportrékat!", szóval nem különösebben lepődtem meg a kéréseden. No meglátjuk, mit tudok ezzel kezdeni.
Két dolog. Az egyik, hogy tulajdonképpen nem akarok táj- vagy természetfotós lenni. Jó ugyan visszanézni a túráimon készült képeket, jó gyakorlás is, de azt hiszem, én nem errre szándékozom menni. (Pedig a környezetemben vannak, akik ebből az irányból eljutottak oda, hogy kiállítások, meg helyi ismertség, meg AFIAP, mégsem vonz ez az út). Hogy akkor mégis merre - egyelőre tudja a fene.
A másik a mesteri szintű laborálás. Hmmm. Na majd ha egyszer a Photoshopot is elkezdem végre használni. :)
Döbbenj meg és szörnyülködj: az utóbbi időben szinte kizárólag Lightroomot használok utómunkára.
Semmiből kihozott valami. A kényszer nagy úr, mostanában nem nagyon van esélyem arra, hogy mondjuk Izlandon naplementét fotózhassak, szóval azzal kell boldogulnom, ami szembejön, az meg sokszor nem sok. De talán ez nem is baj, mert így az igazi kihívás.