Őszi táj

Az ősz a fotósokat a tenyerén hordozza. Ami a nehéz ebben a témakörben, az az időpont megtalálása. Egyrészt a napon belüli, másrészt azt megfogni, amikor a legattraktívabb a színkavalkád. Alapvetően ezeket jól megoldottad, amit én másképp csináltam volna, hogy hagytam volna előteret is, akár az ég mértékének kárára is. Látok erre utaló jeleket alul, hogy voltak ott valami füvek, persze amit mondok, az a helyszín ismerete nélküli tapogatódzás csak, de ha picit lentebbről lősz, megvan az előtér. Amúgy ez csak abban az értelemben fontos, hogy most ebben a napszakban az ég elég semmilyen, ezért nem adnék neki ekkora szerepet csak. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

A megváltó természet költői című Törökösenemhez, melynek péntek este nyolcas premierjére ezennel meg is invitállak a chatre, ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.

Köszönöm az értékelést Zsolt, ha még az idő engedi, talán ismétlés is lehet belőle.

Nálunk ez valós, megtörtént esemény volt, és jól emlékszel te is, bevésődtek a filmkockák, köszönöm!

A színek összhangja. A távolság illata. A nyugalom lankái. Eszembe jut az Én kis falumból a jó doktor, ahogy Skodájával rója a vidéket, és közben szaval, csak úgy magának, valamit a csodálatos dombokról, lankákról, patakokról, közben elengedett kézzel gesztikulál, és felülről látjuk, ahogy a kocsi lendületes szinuszgörbéket ír le a nyílegyenes úton, majd, bár lehet, hogy ezt már csak én álmodom bele, a következő jelenetben traktorral húzzák ki az árokpartról, miközben doktor úr épp befejezi a verset.

Tetszik, ha kicsit hunyorítva nézek rá akár egy festmény! Tudom, hogy ez egy adottság, de a levegőperspektíva nekem még kevés a tombok és az előtérben lévő téma között.

Köszi gg, talán csak a színekre összpontosítottam.

Ez nagyon rendben van. Talán vágnék belőle fentről is meg balról is, de nekem túl könnyen jár a kezemben az olló.

Új hozzászólás