Őzcsorda inkognitóban

Őzcsorda inkognitóban

Napsütötte földsávokon legelt a csorda. Utuk a homályból előbukkanó fák irányába vezetett. Engem már nem vártak meg, így a portrékat ne keressétek!

Az a helyzet Feri, hogy most két céltábla közé lőttél. Az egyik lenne a kis állatkák megmutatása, valóban érdekes és szép is lehet, ahogy ebben a fényben ők keresgetik az élelmet, de most mintegy mellékesen le vannak zuhanva a kép aljára, és bevallom, elsőre úgy tűntek, mint valami kukoricaszár maradéka, vagy más növényi torzsa, szóval időbe tellett, mire felfogtam. A másik a táj, de ahhoz meg nagyon le vagyunk fordulva a képben, kevés az ég, sok a mező, tehát ott csúszik el a kép, hogy nem lett eldöntve, hogy mi az, ami ebből téged igazán érdekel, hogy elég közel tudunk-e menni (vagy telével közel hozni) az állatkákhoz, vagy be kell fogni az egészet, de akkor elég jelentősek maradnak-e amiatt, hogy színben nincs nagy eltérés az állatok és a háttér között, hát, én azt gondolom, hogy ezek azok a pillanatok, amiket az ember fejben elrak, de akkor és ott nem megoldhatóak. (hegyi)

Hozzászólások

Azt hiszem itt mindenben szerepet játszott a gyors reakció, higgadtan és átgondoltan értékesebb felvétel jöhetett volna létre. Az értékelésért természetesen jár a köszönet.

Köszi Nyözö, nagy rejtőzködésemben a teteje lemaradt, így igaz.

Tényleg jól elbújtak, alig lehet észrevenni őket. :) Ezért nekem sokkal inkábbb szól a tájról ez a kép, csak a cím miatt kap szerepet a csorda. Ez persze lehet a kis képméret hatása is. Viszont nagyon gyönyörűek a fények, árnyékok, színek... Kicsit hiányolok még a tetejéből tájképként.

Új hozzászólás