Ismét felbukkanva, annál a témánál folytatom amit legutóbb abbahagytam. A kép Debrecenben készült, a város központjától mintegy két percre. A képen csak a kontrasztot változtattam.
Ádám, bukkanj többet, mert így nehéz folyamatában dolgozni, márpedig a cél ez, hogy kommunikáljunk, hogy segítsük egymást a haladásban. Ne hanyagolj ennyire minket. A kép szép. A laborálás viszont pontatlan. Ne tessék szem elől téveszteni egy fontos dolgot: mindig a legvilágosabb rész viszi el a figyelmet. Ha ez törmelék, akkor is. Ami tehát ebből nagyon határozottan kiugrik most, az a felirat kellene legyen, hiszen az az üzenet. De most ezt gyengíti a felső képhatárnál az a fal részlet és a bal oldali feketeségben az a fehér izé, szóval ezeket érdemes laborálásnál újragondolni, hogy elhelyezésükben milyen sorrendbe illenek bele a maguk tónusával. Nem nagy dolog, maszkolva ezek visszább vehetőek lennének, és máris nyugalmasabb ritmust kapnánk, ami engedné érvényesülni a kép valódi mondanivalóját. (hegyi)
értékelés:
Nekem itt nem annyira gáz ez a barnás árnyalat. Szép visszatérés, Ádám.