Peugeot

Polczer Eszternek.

Ennél a képnél szeretném elmondani, hogy mit is jelent számomra a reklám, mit gondolok én a reklámról. A reklám mindig valami képzelt világot állít föl, ahol mindig süt a nap, ahol minden pozitív, az ember szerencsés és jól sikerülnek a dolgai, és ebbe a világba kerül be egy termék vagy egy szolgáltatás, amire ez az egész kifut, mint fókusz. Ha ez egy autó, amiről szól ez a reklám, akkor az autó a központi téma, és azt kell olyan kontextusba helyeznem, olyan módon ábrázolnom, hogy az a nézőben vágyat tudjon ébreszteni, hogy én ezt az autót akarom, szeretnék ilyennel utazni, szeretném birtokolni, szeretném ezt az élményt megtapasztalni. Ha el tudjuk fogadni ezt az irányt, hogy a reklámnak ez az alapvető feladata, akkor viszonylag érthetővé válik, hogy ez a kép miért nem reklám. Ugyanis ez, amit itt látunk, nagyon szubjektív élmény, ez az Ágnes élménye, az autóhoz és a típusához túl sok köze nincs, ez lehetne egy Renault is, egy építkezés, vagy egy kávéház üvegfala is, itt a tükröződéssel játszik Ágnes, és ez a tükröződés és a formai játék az, ami fölkeltette az érdeklődését, tehát keveset tudunk meg az autóról. Itt most nem arról szól a mese, hogy azt lássuk, hogy ez most 4 hengeres, 120 lóerős, diesel vagy benzines motor, és milyen extrákat tartalmaz, mert ez egy katalógus kép, amit majd megkapunk a kereskedőnél. Ez az a lépcső, ahol föl kell keltenünk azt a vágyat, hogy az ember azt mondja, hogy „tényleg, lehet, hogy kéne vennem egy autót, nem döntöttem még el biztosan, hogy milyen típust, na nézzük meg ezt a Peugeot-t, hogy ez milyen izgalmas”. Akkor megint az a kérdés, hogy milyen viszonyrendszert alakítunk ki, mi izgat ebben? Az, hogy ez egy szexi női kocsi, vagy az, hogy olyan kis ügyes, jól lehet bele pakolni? Vagy az, hogy gyors, sportos, és menő? Ha ezt el tudtam dönteni, hogy nekem mi a viszonyom hozzá, akkor ezt meg tudom fogalmazni majd képben, és erre a dologra kihegyezve ezt az élményt kell átadnom a nézőnek. Most ennél a képnél az az élmény jön, hogy ez az autó engem mindjárt el fog ütni, és ott fogok szétkenődni azon a szép szélvédőn, odakoppan a fejem, az agyvelőm szétfolyik, és be fog horpadni a motorháztető, a könyökömmel leverem a visszapillantó tükröt meg az ablaktörlőt, és mekkora nagy baj lesz. Ebben a kérdésben jó lenne, ha Ágnes eldöntené, hogy neki mi köze az autóhoz. Én úgy érzem, hogy itt nem az autóról beszélünk, Ágnesnek ehhez az autóhoz túl sok köze nincs, ami köze van az nem az autóval összefüggő élmény. Ugyanazt tudom mondani ennél a feladatnál is, mint egy portrénál: szeretem a modellt, van véleményem, érdekel, érdeklődéssel fordulok felé, akkor ez a képen is át fog jönni. A Reklám lecke se más. Megint mondom: jó lenne, ha Ágnes elkezdene koncentrálni, valamilyen feladatot elkezdene véghezvinni, és azt végigcsinálná. Ha javasolhatom, akkor a portrékkal már valamilyen szinten elvagyunk, jó lenne, ha a Csendélet leckével elkezdene Ágnes foglalkozni. (hegyi)

Hozzászólások

41
Értékelem!

Ennyire nem vagyok ám autó szakértő - Ágnes ezért is esett olyan jól a feltételezés ill az ajánlás! :) azt hiszem, Ágnes, nem döntötted el mi érdekel Téged ebből, az embléma, vagy a tükörkép. Így tényleg nem "kerek"....

31
Értékelem!

:)
Nem tudom melyik, majd Eszter megmondja.
Engem a tükröződés fogott nagyon meg. Aztán Eszterre gondoltam...

37
Értékelem!

Csajok... Elhiszem, hogy másként foglalkoztat benneteket az autó fogalma, de ha fotózod, akkor vagy csak az emblémát, vagy az egészet. Így szétvágva nem jó, 107/1007? Melyik ez amúgy?

Szerintem.

Új hozzászólás