Porcukros

Feri, én hajlamos vagyok elhinni, hogy a föld fekete-fehér volt, az ég meg a fák kékek. De ez így végeredmény tekintetében idétlen lett. Mintha két képből raktad volna össze. Mihez kell neked a szín ebben? Mire? A másik a térelosztás. Vagy az ég a fontos, és akkor az előtér fele is elég, vagy az előtér ritmusa, akkor az égből elég a fele. Így nem adja ki. Tedd fel magadnak exponálás előtt a kérdést, mit, miért, mikor. (hegyi)

Hozzászólások

2
Értékelem!

Én elolvastam mindent ☺

1
Értékelem!

Hát ja, így vagyunk itt ezzel :)

0
Értékelem!

Remélem mások is olvassák, látom, hogy náluk is jelentkeznek hiányosságok, tapasztalatszerzés és nagy adag türelem kell továbbra is.

1
Értékelem!

De hogy ne csak magadra vedd, ez bárkire és bármilyen témára igaz. Nem lehet átugrani dolgokat, fokozatokat, mert megbosszulja önmagát. Tudom, az ember türelmetlen, meg szeretne mondani valamit, Mácsai szokott mindig jönni a monnnndanivalóóóóval, de amíg nincs meg a stabil alap, addig álomkergetés, hogy majd egyből berobbanunk és lesz mondanivaló is, meg forma is, meg minden.

0
Értékelem!

A folyamatábrás szemléltetés is jól sikerült.

1
Értékelem!

folyamatábrában:
alap komponálás -> alap fényelés -> alap tömegelhelyezés -> ezekből létrehozni a közhelyes képet -> gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni -> egyéníteni, magad képére formálni -> létrehozni a saját képed.

1
Értékelem!

Feri, parasztosan egyszerű leszek. Ha fejben rend van, a képen is az lesz. Nem tudok mást mondani, mint azt, hogy a természet becsapós, mert csalogatóan szép, miközben sok baki lehetőséget hordoz, amit épp a primer szépsége okán hajlamosak vagyunk nem figyelembe venni.

Minden szabály megszeghető. Indokkal. Okkal. Szóval nem ugyanaz, ha tudod, miért gyalogolsz be a szántóra, kockáztatva, hogy a paraszt akié a föld, pofán ver, vagy csak úgy egyszer csak ott találod magad és elkezdesz neki magyarázkodni. Ez átvitt értelemben példa, de gyakorlatilag is fontos kérdés, hogy mit miért csinálunk. A természetfotó különösen kegyetlen, ha talált képet csinálunk. Ott nagy szerencse kell.

Az út, ha ezt akarod ábrázolni, konkrét dolog. Igen, út kell, ha nincs a képen, a fejben se lesz meg. Azt írod, felvethet-e filozófiai kérdést, hogy kerültél a szántó közepére. De papa, én honnan tudom, hogy te a szántó közepén állsz? Sehonnan. Tehát mi a válasz? Nem tudom, hogy ott vagy, ez a filozófia nincs megoldva képileg, vagyis csak a fejedben létezik, nem adtad át nekem.

Én azt tanácsolom, és ez ne vegye a kedved, hogy kevesebb filozófiát akarj áttolni a képen, mert le fogja magáról dobni. Legyen előbb meg az az alap, amit biztonsággal kezelsz és értesz, és éjjel kettőkor álmodból felkeltve is készségszinten tudsz adni, aztán ha már ismered a szabályokat, keresheted, hol szorít a cipő és mit akarsz át- és meghágni. De addig csak nehezíted a dolgod, ha az a terv, hogy mást akarsz adni, mint a megszokott, amíg a megszokottat nem tudod megcsinálni.

0
Értékelem!

Mire befejeztem a Zsoltnak írott választ, megjött tőled is István a hozzászólás, s egyetértve az általad megjegyzettekkel, valóban több juthatott a képre abból is, hogy tesztképként működjön. Ami által a hiányosságok még nagyobb hangsúlyt kapnak, de a részletekben való pásztázáshoz valóban jöhetne még az a szükséges plusz, ami az értékelés tárgya. Én is örülök, hogy ezekre fény derül, s mindezért neked is jár a köszönet.

0
Értékelem!

Én ezeket, amint írod, el is fogadom, nem is ott a gond, hogy ez, tőled nézve nem lett vagy csak alig lett megoldva. Hanem hogyan jutsz el odáig, hogy kezedben a géppel, ott a természetben minden rendben legyen? Mert ha ez a képi megfogalmazás ahhoz kevés, hogy másnak adjon vagy kiváltson érzést, ott helyben szerkesztve, miképpen történhet vagy mozdulhat afelé, hogy egy fejben képet pontosan komponáljak? Az utat átvitt értelemben kell gondolni, ami a mértaniságot illeti, az nekem olykor nyomasztó, pl. egy útnyom csak akkor lesz rendben, ha az egyik vagy másik sarokból indul ki? Nem lehet ezt a sablonokat, akár a szabályokat megszegni, változtatni? Nem lehet mást keresni, mint amit eddig mutatnak nekünk az általános képek, a mértani pontossággal szerkesztett tájképek? Filozofikusabban fogalmazva: nem vált ki kérdést pl. az, hogy hogyan jutottam a mező, szántóföld közepére, odapottyantam, nem hozza a magányosság érzetét az előtéri nagyobb tér, ha a távolabb látható közelebb került, mert ráközelítettem? Ezt az eszmefuttatást is nevezhetjük tévelygésnek is, de jobban érezném magam attól, ha beleférne egy útkeresésbe. Jó, meg lehet, sőt talán fárasztó, mert az az érzésed támadhat, hogy nem akarom elfogadni azt, amit felvetsz, igen, a te látásmódod, tapasztalatod, szakértelmed adja mindazt, amit elvárnál e képtől is, miközben én meg teljesen más megközelítésben indultam itt is, és veszem a lapot. Nem a kalapom, csak ilyen a természetem, nehéz esetek találkozása vagy hogyan jellemezhetném ezt a választ.

1
Értékelem!

Mint mindig, most is privát vélemény jön :) Olvasom az elemzést, és a hozzászólásokat is. A képalkotókat tekintve teljesen igaza van Zsoltnak. Sok minden nincs eldöntve itt, általánosságban tekintve nincs igazán egyénítve ez a látvány, nincs megfogalmazva különösebb üzenet sem. Az előtér is sok, a teteje is sok, közben a téma ami lehetne igen keskeny, meg ez a derengő színvilág, tényleg, ha már felvetült a kérdés, minek? Abban is igazat adok, hogy a képen egy picike út sincs, sőt, nekem ez egy no go zóna inkább, természetjáróként sem szeretek szántón átvágni, de ez a privát feldolgozóm szuperérzékelője már a háttérben valahol.
De az is igaz, hogy ki mennyit jár kirándulni, az ebben a kérdésben indifferens, mert a képalkotók és azok rendszere ettől az élménytől függetlenül léteznek, vagy hiányosak. Aki jár, az inkább azt tudja, hogy milyen nehézségek adódnak ott, és mit kell leküzdeni ahhoz, hogy egyre jobb képek szülessenek, praktikusabban tud felkészülni egy kiruccanásra.

De mégis, olyan pillanatban talált meg ez a fotó, amikor a személyes impressziója jobban működött, mint amit ebből a fenti észrevételezésből sejteni lehetne. De már meg most is így vagyok vele! Szó szerint elveszek a részletekben. Azok a finomságok ott a háttérben, a fátyolszerű köd, a fák rajzolata, az ívek a földön és az égen, nagyon szépek. Olvasom, ez egy új, komoly géppel készült, lehet, hogy ez hozza, nem tudom. De a háttérnek teljes ellentéte ez a smirglipapír szerű előtér a maga sivárságával, szemcsés durvaságával is. Mindez azonnal megfog. Nagyon szépnek látom most is ezeket, a kép maga visszafogottságában is. Hogy ebből hogyan lehetne egyénített, jobb megoldást szállítani, ami esztétikailag is az egészre vonatkozik, és nem részletekre, és hogy megmaradjanak ezek az erények is közben, erre lehet nagyon jó alap az elemzés, és az észrevételek. De mindezt Feri tudja, hogy van-e valami még amit el szeretne mondani erről, meg szeretne mutatni itt, vagy tényleg csak egy tesztképnek készült, ismerkedni az új géppel.

1
Értékelem!

Feri, sokan azt hiszik, hiszitek, hogy a tájkép könnyű kenyér, ki kell menni a határba és ha az idő is jó, akkor ennyi, megvan. Elfogadom, hogy emlékkép neked ez is pl. Ettől még neked meg el kell fogadd, hogy én a néző vagyok, tehát ami neked evidens, azt nekem nézőnek egyértelművé kell tedd. Ez az egyik. A másik, ami nem tájképspecifikus, az a komponálás. Ez mértan, tömegelhelyezés, matek. Egyszerű szabályok vannak. Ami nagy, az közel van, ami kicsi, távol. Ami sok, az fontos, ami kevés, az nem. De ebben határozottnak kell lenni és ráadásul egy tájkép esetén tudni kell azt, hogy ha pl kevés az elétér és sok a közép- meg háttér, akkor a néződ oda fog fókuszálni hátra, és fordítva, ha sok az előtér, ott fogja keresni azt, amiért a kép készült. Ha viszont se ez se az, akkor kurva pontosan kell adagolni a formát. És a tónusok. Ami világos, az van közel, ami sötét, az van távol.

Én nem beszéltem futó alakról. Te viszont útról beszélsz, ami még hátra van addig, hogy elérd az erdőt. Aha, csak kérdezem, hol van a képen ez az út? Feri, én elfogadom, hogy ez volt a fejedben, amit leírtál. De a képen ez nincs rajta. Ha nincs út, akkor a néződ nem fog ilyenre asszociálni, és ezen a képen nem csak hogy nem utal semmi útra, de épp ellenkezőleg, a sértetlen szántó, és az azon gondolom a traktor okán látható inlább vízszintes vonalak nem hívnak be, hanem lezárnak. Oda nem teszem be a lábam. Vagyis nem akar a néződ bemenni a képbe. Tehát ez áll ez a kép, mintha te állnál az úton a szántó szélén és néznéd a tájat. Statikus. Csak a gond az, hogy nem adtál a képnem arra irányt a néződnek, hogy mi neked a fontos. A szántó - ami a munka, a termés, az emberi erő, satöbbi? Vagy a háttér, a távolság, a vágy, hogy messze lássak? Vagy a levegő, a szabadság, az ég? Nem. Nálad minden egyforma. Ezért nem működik a kép. Az már csak hab a tortán, hogy az előtér határozott keménységéhez működne a háttér lágysága, de vagy FF-ben, vagy ha színes, akkor még kb 30% szaturációval. Így ebben is a kettő között vagyunk. Ez bizonytalanság és az a néződben is azt kelt. Ahogy olvasom, neked az odaérés volt a hívószó, itt nincs hova odaérni. Mondtam, nehéz a tájkép. Ezért írtam, tedd fel a kérdést, mit akarsz mondani. És azt utána ne engedd el, csekkold, hogy megvan-e a képen. A néződ a képi jelekből tud dekódolni, ha az nincs, akkor nem fog neki menni.

1
Értékelem!

Neked minden tájképpel gondod van Zsolt, általában. Azt amit írsz mégis elfogadom, de most mást is írok hozzá. Nem hiszem, hogy a természet akár az ilyen spontán egyszerűségében nem élvezhető, nem szép. Ezek a nálam elcseszett képek ugyanolyan emlékek képei, mint másnál egy rendezetlen, nem túlszerkesztett belső udvar vagy bármi más. Ezek a dolgok így vannak nálam jelen, igen, ha begyalogolsz a tábla szántóföld közepébe, akkor nagy teret észlelsz, észreveszed a kékes fátylat is, ha tovább vezeted a tekinteted a kis erdő széléig. És még az égből is kevésnek találtam az éppen csak felvillanó halvány rózsaszínt a felhők szegélyein. Ebből a tájképből mondjuk nem szeretném azt, ha egy futó alak törné ketté, nekem ennyi elég, hogy lássam a távolságot, mennyi út áll előttem, amíg célba / az erdőhöz/ érek. De átvitt értelemben is megállja, hosszú az út odáig, amíg beérünk /meg valahová is/. Természetesen köszönöm az értékelést, s egyben természetbeli sétákra, túrákra is hívlak, érdekelne hogyan jönne az élmény tőled vissza a képeken. S ezt ne vedd rossz néven, abból is látnánk, tanulnánk, neked milyen impulzusokat adna, milyen ,,képet,, kapnánk? Megnéztem én ezt FF-ben is, egyszerűen csak a színes mellett döntöttem.

0
Értékelem!
1
Értékelem!
0
Értékelem!

Köszönöm István, ismerkedek az új fullframes géppel, házon kívül is.

1
Értékelem!

Feri, ez nagyon szép lett!

Új hozzászólás