Portré
Ez egy ki nem dobott kép. Azon a napon, amikor ide akartam portrét készíteni magamról, aznap végül nagymamámat fényképeztem le a meszeléshez kipakolt szobában. Ez egy olyan kép, amikor előtte kipróbáltam, hogy jó lesz-e a fény, meg hogy működik-e a kölcsön kapott vaku. A kép letörlése helyett azért tettem ide (miután a széket és az állványt a képen messzebbre „toltam” magamtól), mert arra gondoltam, egyfajta őszinteség, ha olyan képet teszek fel, amiről a kép elkattanásának pillanatában nem gondoltam, hogy bárki is látni fogja.

Kedves Ákos, elsőként is azt kell tisztázni, hogy ez inkább nevezhető enteriőrnek, mint portrénak, nem csak azért, mert szinte a teljes alak látszik, hanem azért, mert a kép alanyáról nem sokat mond el ez a beállítás. Nem tudhatjuk, hogy te vagy a fotós vagy te vagy a modell, nem érzékelhetőek a gondolatok, tehát a testi hasonlóságon kívül nem sokat tudunk meg rólad általa. Ami pedig technikai kérdés, hogy a háttér és a főalak szinte egy tónusban van tartva, vagyis ezzel a világítással az eredmény térbelisége nem érzékelhető. Mégis három disznós a kép, mégpedig azért, mert hiányosságai ellenére (amik miatt két disznós lenne) érzékelhető egyfajta fejlődési ív a munkáidban és ez mindenképpen dícséretes. (szőke)
értékelés: +

Hozzászólások

Márti, dolgozunk a felsősökön, lesz ott móka, kacagás, csak győzzétek kivárni. :)

Jó, hogy Maplethorpe-ot is beidézted, mert nagyon fontosnak tartom az ő őszinteségét. A portré az egyik legfontosabb műfaj. Ebből az önarckép egyféle üzenet is egyben. Drámaiságában mégis van különbség az arckép és a fél- vagy teljes alakos kép között.

És még az jutott eszembe zsoltu, hogy az, amit te mondasz az arckép, és az egészalakos kép különbségéről, az igaz lehet akkor, ha másvalakiről készül a portré, de mi most önportréról beszélünk, ahol eleve a kép elkészítsésének módja, és minden részlete megtervezetten az alkotóról "kell" hogy szóljon, és ebből a szempontból szerintem végülis mindegy, hogy egy arcképpel, vagy egy gesztussal ragadható-e meg a lényeg, amit az alkotó magával kapcsolatban közlésre érdemesnek gondol.

Aztán gondolkoztam a meztelenség kérdésén is, amit az Ákos vetett fel, hogy az önportréhoz nem kell pucérnak lenni. Ami az igaz is, fizikailag nem kell, viszont máshogyan igen.
Keresgettem önképeket a neten, és érdekes módon azért mégis sokszor szerepel meztelenül a test, és ezzel együtt, a pucérságon túl, mégmeztelenebbül a lélek. (nem tudom, hogy ez az azon túl csak pucérsággal együtt tud-e létrejönni, de én főleg pucéros képeken találtam meg, Ha valaki talál másmilyen példát, az megmutathatná!)

Ilyeneket találtam:
http://www.ebsqart.com/ArtMagazine/za_77...
http://rcswww.urz.tu-dresden.de/~english...
http://mocp.org/collections/permanent/up...

Zsoltu: Én nézegetnék a felsősök között híres önarcképeket (akár csak portrét, akár fél-egész alakkal) ahol el lehetne mondani, hogy melyik miért jó, vagy miért érdekes.

Márti,
azért, mert teljesen másról mesél az arc, ha hagyod mesélni, mint a test. A fokozatok. Arcnál a megszülető gondolat is tettenérhető, ami még nem cselekvés. Teljes alakos portré esetén a gesztusok már a gondolat utáni lépést mutatják.

Pedellus: Miért fontos a különbségtétel?

Egy kis különbségre szeretném felhívni a figyelmét mindazoknak, akik portréznak, vagy szeretnének portrét készíteni magukról: két külön lecke foglalkozik a potréval nálunk, az egyik kifejezetten az arcképről szól, a másik viszont a teljes terjedelmű megmutatkozásról. Szerintem fontos a különbségtétel.

A látszat itt a külső elvárásoknak való megfelelési kényszert jelenti szerintem.
És akkor közelít a látvány a valósághoz a legjobban, ha ezeket sikerül valamennyire levetkőzni.
És ahogy mondod, az őszinteségnek lehetnek/vannak átléphetetlen korlátai, ezért valószínűleg sosem lehet/lesz a kettő azonos.

Nem ismerem Galántai gondolatvilágát, ezrét nem tudom, hogy Ő pontosan mit értett ez alatt, de nekem nagyon szimpatikus ez az idézet.
Azonban a látszatot teljesen megsemmisíteni nem lehet, az mindig van. Ha nincs információ, az is egy látszat. Talán az lehet megközelíthető cél, hogy a látszat éppen lefedje a valóságot. De ennek nem az a legbiztosabb módja, ha nem manipulálunk, vagy ha nem viselünk ruhát, hanem a lehető legtöbb szempontból történő megközelítés. A megismeréshez hasonlóan az őszinteségnek is vannak átléphetetlen korlátai.

"Úgy valósítom meg önmagam, hogy megsemmisítem önmagam látszatát. Önmagam megvalósítása önmagam látszatának megsemmisítése."
Nekem tetszik, hogy ezzel a problémával foglalkozol.
De ez inkább a szövegből derül ki, mint a képből. Szerintem az üzenet hitelessége szempontjából talán jobb lett volna, ha a teljes képkockát mutatod meg, még ha rosszul is volt esetleg szerkesztve. Sőt, éppen azért!
Aztán lehet azon gondolkozni, hogy egy rólad nem sokat mondó titok felfedése (mert ezen a titkos képen is egy pózt látunk azért, még ha nem is a nyilvánosságnak szántad eredetileg) az elég-e ahhoz az őszinteséghez, amit talán mutatni szeretnél.
Ez nem egyszerű dolog, nekem is gondot okoz.
Engem érdekel, hogy hová jutsz vele, úgyhogy én a magam részéről lelkesen bíztatnálak további portrék készítésére!

Új hozzászólás