Rácsodálkozás

Rácsodálkozás

Bercel apuval. Ez már a fotózás vége felé volt. Kicsit nyűgősek voltunk :) Anyu adott enni, de igazából már elfáradtunk :) A soft-box viszont ennek ellenére még mindig nagyon érdekes és tetszetős :) Két hiszti között azért mindig rácsodákozott a nagy villanó valamire. Ami amúgy nagyon tetszett neki.

Megint a képkivágat. Balra és fenn sok, jobbra és alul kevés. Amíg ezek nem idegződnek be, addig ne add fel, gyakorold, gyakorold, mert úgy látom, ez témafüggetlenül előjön. A másik kérdés az utómunkáé. Kell retusálni. Olyan nincs, hogy nem. A csillanások az ajkakon túl sok, a nyelvnél is, szóval ezeket meg kell fontolni hogy kellenek-e vagy sem, ha kiveszed - ahogy Demeter mondaná - lenyugtatod a képet vele, tehát a folthatások zaklatottságát hozod helyre. A pillanat jó, a gesztusok jók, szóval rajtad a sor, ahogy pár képeddel ezelőtt írtam, el kéne dönteni az irányt és arra ráfeküdni. (hegyi)

Hozzászólások

Hát jó. Lent tényleg szük :)

:) nincs ökölszabály. Mert itt most a nézési pontot felülírja a tömegelhelyezés. Fenn a sapka kifut tónusban, lenn meg a nyaknál szorongatóan kevés van. Tőlem maradhat fenn ennyi, de akkor is kell lentre még, aztán kiderül, hogy kellene-e jobbra is, az nem 100, de hogy alul szűk, az tuti. A nyálról: természetes dolog. A csecsemő nyálzik. De egy pihepuha szoft tónusvilágban, lágy vonalakkal rajzolt képnél kiabál a csillanása. Én ezért hagynám el.

Köszönöm Zsolt az értékelést. Hát itt most ezekkel nem annyira értek egyet :) Balra fent sok? Hát bakker, oda kell a tér. Oda csodálkozik.:) Szerintem szükebb vágással szük lenne. A kis nyálacskája meg csurgott folyamatosan és azon én is gondolkoztam, hogy kivegyem e, de ugy döntöttem jobb, ha marad.

Új hozzászólás