Rétegek

Rétegek

Hangulatában erős szimbólumokat használsz, és jó a kompozíció is, meglátásom szerint a feladatot is teljesíti a kép, ami számomra kérdéses, az a technikai minősége. Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy ezek a struktúrák a néző által befogadhatóvá váljanak, és a differenciák érzékelhetőek legyenek, és főképp itt az utómunkára gondolok, ennél kevésbé kopogós, kevésbé roncsolt tónusrendű képet kellett volna készíteni. Magyarán minden jó és szép, csak a kivitelezésnél valamiféle olyan utómunka történt, ami nem segíti, hanem szerintem inkább gyengíti az értelmezést. Lehet, hogy ez abból adódik, hogy mobiltelefonnal készítetted a képet, és ez azt is jelenti, hogy a mobiltelefonos felvételnél jó, ha az ember tudja, hogy a készülék mire képes, mert itt most a rétegekről beszélsz, erről szól a kép címe, hogy a macskakő, és a rá felhordott bitumen hogyan tűnik át, vagy hogy ezek a rétegek hogyan jelennek meg a mi valóságunkban. De én azt gondolom, hogy ezt jobban kellene érzékeltetni abban a tekintetben, hogy megkülönböztethetőek legyenek ezek nem csak formában, hanem tónusban és struktúrában is. Teljesen mást ad egy bitumen, és teljesen mást egy kockakő, de ezek most itt nagyon hasonlóra vannak hozva. Ez az, amit megjegyzésként hozzá tudok tenni, azt kérem Zolitól, hogy tegye meg, hogy a rendelkezésére álló technikai eszközöket annak megfelelően használja, hogy azok mikre képesek. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Zoli, értem, és nem azt mondom, hogy arról lenne szó, hogy csak készre csiszolt ügyek kerülhetnek fel, mert épp hogy az érdekel, hogy van egy út, amin járunk és az út legyen kigyakorolva. De ha a feladatok felől közelítem, mi az, ami egy leckét teljesít, akkor HA akadálya a technika, mint pl. itt, mert épp hogy a lényeget veszíti el a kép, akkor nincs mit tenni, ez van, a lényeg rejtve maradt.

Köszönet. Igen ez is mobilos kép. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy vannak minőségi korlátai, és azzal is, hogy ezt rendes körülmények között meg kellene ismételni. Mostanában jegyzetelős, és rögzítős, élménygyűjtős, keresős korszakom van. Ha ezekről inkább ne is küldjek képet, csak úm. amit én is készterméknek tartok -- arról is lehet szó.

István én kicsit önmagammal "vitatkoztam" nem veled. A nézői értelmezés a lényeges, és nem megkérdőjelezhető. :) Örülök ha tetszik, bármilyen értelemben is tetszik az, és nagyon jó ez az általad adott értelmezés. A sínben van a közös pontunk, az nekem is egyfajta sorsvonal, idővonal szerepet kapott (ezért lejt ahogy lejt stb.)... Te úm. lebegve érzed körülötte a többit, nekem a rétegei, mélysége tetszett. A "hibám" abban van, hogy nem fogalmaztam pontosan mert picit más ment át. Szóval köszi István a figyelmet, jó ez az eszmecsere.

Nyözö, én azt húznám alá, hogy nekem tetszik ez a játék, semmi esetre sem hogy mi a hibád :) és a tetszés is érzékelési síkon mozog, nem a realitásban. Hihető az idő és az időmarta rétegek is, nincs vele bajom, de ami miatt tetszik, az az ami történik az aszfaltfelhőkkel, kockanéppel, és a sorsvonallal :) - formailag.

István lehet nem jött ki a képen -- ez az én hibám -- de itt ugye volt egy kiskockaköves alap amire ráhúzták az aszfaltot annó, feltételezem amikor ezt az iparvágányt idetették. Aztán most úgy kikandikál a közelmúlt alól a régmúlt. :)

Izgalmas a lágy és kemény vonalak alkotta absztrakció amelyekben a sár, a beton és a kő találkozik :)

Új hozzászólás