stáció

körmenet, virágok, feszületek, mamák.

Miért a hónap képe:

Nagyon sok méltó kép közül választottam Annamária Stáció című képét, mégpedig azért, mert - számomra - olyan világa, összhatása van, ami miatt ha ránézek, mindig elvisz valahová. Elvisz egy sejtelmes világba, elvisz keletre, elvisz nyugatra, de semmiképpen nem hagy állva, címével ellentétben. Mindig kapok tőle egy kis kereszténységet, hitet, Indiát (talán a színek miatt?), egy kis Spanyolországot, de gyűlöletet és elvesztett hitet is (eltaposott virág), tanácstalanságot, indulatot. Vannak fontos állomások az életünkben, ahol megállunk, vissza majd előretekintünk, ilyenkor átértékelődnek a dolgok, belül. Ez a kép egy ilyen átértékelődést ad nekem, ez, talán így az ünnepek alatt, illetve újévkor még inkább aktuális. Boldog, fényekben és élményekben gazdag, boldog új évet kívánok mindenkinek! (Szentgyörgyi János)

Hozzászólások

Köszönöm. Mindenkinek. Egyben válaszolok ha nem veszitek zokon, igen a nyugtalanságot nekem is sugározza, a láb pontosan ezekkel a szavakkal teljesen tönkreteszi a stabilitást, és ez jó! Ott kell lennie, a vágás-kérdést már látom én is és örülök, hogy megfogott az üzenete, legyen az kelet, eltaposott virágszirom, zavaros kövek, bújdosó oltár. Ennyi nézőpont után már én is egyre többet látok benne. Mégegyszer köszönöm nektek! :)

Gratulálunk Annamáriának a hónap képe címhez, bár János figyelmetlen volt picit azzal, hogy novemberi képet választott decemberre, de ez nem von le semmit a kép erejéből és hatásából, csak hogy a szoftver ne hülyüljön meg, áttettem december 1-re a képet. :)

Nem igazán szoktam a szorgalmi leckékre beküldött képekhez hozzászólni, mert az a ti terepetek, azok nem azért készülnek, hogy a Hegyi elmondja róla a véleményét, hacsak nem valami olyan üzenetet talál, aminél úgy érzi, hogy muszáj megszólalnia. És ez egy ilyen üzenet. Az az eltaposott virágszirom az, ami nekem nagyon fontos a kép aljánál, és a láb, és a szoknya, és ennek az egésznek a ritmusa. Mindehhez a szőnyeg, és ez az egész ravatal tulajdonképpen már csak egy plusz élményanyag. A képkivágással nem értek egyet, mert nagyon centrálisra van véve itt a dolog, és ezt az egész tömegelhelyezést semmi nem húzza vissza, tehát én a kép jobb oldalából egy ujjnyit levágnék, azt a második virágcsoportot én már lehagynám. Figyeld meg, hogy sokkal izgalmasabbá válik a kép, ha ezt megteszed. Megint azt mondom, hogy nagyon fontos az az üzenet, amit küldesz, és nagyon örülök neki, hogy itt vagy velünk. Ezt a képet egyébként simán el tudnám képzelni leckemegoldásnak is, de elfogadom, ha valaki szorgalmiba küldi. Ritka eset az, hogy én magamtól áttenném. Tiszteletben tartom a döntésedet. Köszönöm!

Nagyon jól bántál a fényekkel, nem is kell a belső részt jobban megvilágítani, így megmarad a sejtelmessége. A lábbal teljes tönkretetted a nyugalmat, a stabilitást és ez JÓ! Ha nem lenne ott a láb, akkor nem működne az egész.. legalábbis nem így.. van egyfajta keleti varázsa, misztikuma.
Köszönöm, nagyon tetszik!

Bennem is egyfajta nyugtalanság dolgozik ezt a képet látva. Nekem kifejezetten tetszik ez a kontrasztos, zöldes árnyalatú színvilág, bár az előtér padlóját talán túlzóan vibrálóvá teszi, ezért folyton odaugrik a szemem.
Jó ez a láb, az oltárt én is csak később veszem észre, de nem baj, mert így van egy kis titokzatosság ebben a képben, ami folyton egyre mélyebbre és mélyebbre csábít az értelmezésben. Talán én a szoborra több hangsúlyt tettem volna (fényt?).

Nekem első ránézésre a minták ritmikája dolgozik, ez a sok pöttyözött-foltozott felület tűnik fel, amely roppant izgalmas. A stáció-jellegű gondolati üzenet csak később bontakozik ki, amikor leesik, hogy egy oltár-féle van ott hátul. Szerintem ez egy hatásos kép az erős kontrasztjával, figyelemfelkeltő ezzel a beállással. Engem összességében nyugtalanná tesz.

Új hozzászólás