Gondolkodtam a Plázálom címen is, de gyanítom elvitte volna a szójáték az élét. Gyatra minőség mert mobilos, de ebbe talán belefér.
Zoli megfigyelése nagyon izgalmas, sőt, azt mondom, hogy végre elmozdulunk valami felé a botorkálásból. Nem mondom, hogy pontos a megfogalmazás, de a megfigyelés mindenféleképpen az. Van egy nagy falanszter, egy nagy épület, van a kis ember, aki gyalogol a semmibe a megszerzett kincsekkel, ahogy a varázslatból kikerült, már el is vesztette azt a biztonságot, azt a fókuszt, hogy miért is volt ő ott bent, szorongatja ezeket a szatyrokat, a létezése bizonyítékait, ki tudja, hogy mennyit kell még gyalogolni ahhoz, hogy hazaérhessen vele. Szóval a meséje nagyon jó a képnek. Amivel nem értek egyet, az az, hogy miért innen lett ez lefotózva. Kell az út, meg minden fontos, de azért annál fontosabb lenne, hogy ennyire precízen merőlegesek vagyunk, meg vízszintesek, hogy láthassam azt, hogy mi az a tükröződés azzal a palotával, vagy nem tudom, mi az az épület, mert igazán ettől lesz mozgalmas a kép. Tehát a tükröződés, a ház és a szereplő a fontos, ami az úttesten történik a valóságban, tehát nem a tükröződésben, az már csak jelzésértékkel kellene, hogy megjelenjen. Magyarán az út felé el kellett volna mozdulni, és onnan készíteni ezt a képet, a szereplőnk ettől beljebb került volna, nyilvánvaló, hogy jött felénk, csak jött, jött, jött, és túl sok időnk nincs ilyenkor tökölődni, mert aztán kimászik a kompozícióból, de kettőt legalább magadnak, ha ellépsz jobbra, akkor az talán még belefér. Annak örülök, hogy a szóviccet csak a leirat tartalmazza, ez már egy haladás. Megadom a 3 csillagot, azzal együtt, hogy a javítás fontos lenne. (hegyi)
értékelés:
Számomra az épületen tükröződő épületek nem idillikusak inkább olyan régi időket idéznek bennem. Az a könyv amit megemlítettetek érdekesnek hangzik
@Tamás köszönöm, hogy végül írtál! Eszembe sem jutott, hogy fölérendeljem magam a Huxley könyvnek, csak gobndolati csapásirányként vetettem fel. Az sokkal összetettebben boncolgatja a szép új világ emberi felét, én csak egy sóhajtásnyit akartam megidézni belőle.
Örülök, hogy a jobb szélében egyetértünk, szerintem is kellett oda hogy picit ellenpontozza a nagy épülettömböt. Szívem szerint nyüzsgő, fénycsíkokkal teli lenne a jobb szél, hogy az személytelen nyüzsgés erősítse a szereplő magányosságát.
Az tény, hogy ez a tükröződés maga is izgalmas dolog... :) Számomra a tükröződés itt a múlt tükre lenne, ami már csak töredékesen, de még ott van a háttérben. De ez már túlmagyarázás, bizonyára én akarom túlzottam megtalálni a kapaszkodót egy olyan képhez amiben igazából semmi érdemi sincsen.
Nézegetem ezt a képet, mert mindenképp figyelem felkeltő. Olvasom a beszélgetést alatta. A Huxley könyv mélyreható élmény volt kamaszkoromban. Értem a kép irányát, de számomra alatta marad a megidézett műnek. Engem nem zavar a kép jobb oldala, sőt, azt fontos vizuális adaléknak tartom. Ami zavar, az a tükröződésben látható idill, ami ráadásul körülveszi a figurát. Ezt érdemes lenne ismételni, most már tudatosabban.
Zoltán, ezt én így értem, csak nekem valahogy erről a képről nem ez jött le. Mert az üveg épület annyira dominál a képen, hogy a többi simán feleslegessé válik mellette. Szerintem.. Egyébként meg simán jó ha vitatkozunk ;)
üdv, p.
Nekem a Huxley regény címéről rögtön beugrott a keserű irónia, de azt valahogy nem látom primerben teljesen alátámasztva a fotón, inkább csak másodlagosan, vagy harmadlagosan értem bele - a nagy tömb, a magány, a fogyasztói sugallat, ilyenek miatt. Persze közben tükröződik valami nagyon izgalmas is nagy tömbön... (És a jobb oldal nekem fölösleges ehhez az üzenethez. Talán jobbra lépve, és balra fordítva a kamerát ki lehetett volna hagyni azt a közömbös területet) Ezek a benyomásaim.
János, de hát éppen ez az: jelenleg egyre inkább olyan szép új világban élünk, ami sok értelemben nem szép, nem jó. Maximum új. Ez a szereplő is olyan mintha most pottyant volna ide a Marsról... Tehát nem volt célom idealizálni ezt az új világot. Nem véletlenek a képarányok sem, nekem a jobb szél közönyös áradata még hangsúlytalan is.
A szép új világ bennem nem feltétlen szép, inkább ironikus, kritikus megközelítése akart lenni a dolgoknak... Ha Huxley Szép új világa ha mond neked valamit, akkor érted mire gondolok. :) Az ő művében szereplő jövő a mai jelenkor (erős sarkítással persze).
Félreértés ne essék: nem vitatkozok veled, mert ha félrement, akkor nyilván alkotói oldalról vannak problémái a képnek. :)
Köszönet az elemzésért, örülök, hogy valami átment a szándákaimból.
A merőlegesek és társaik azért nehés kérdések, mert ez az épület picit dől kifelé a valóságban is, tehát eleve "kúpos a felület", de csak kicsit, és ezért nagyon lötyögős minden. A fényviszonyok sem voltak ideálisak, legalábbis nem a mobilnak, ezért aztán valóban nem érvényesül rendesen a tükröződés sem... Az ég így is beégett úgy kellett visszacsalogatni.
Majd még próbálkozok, de ritkán jáérok erre, másrészt ált. rengeteg ember nyüzsög itt mindig.