Sarjad az inda a földölelésből,
reszketeg álmokat űz el a fény,
áttör a pajzsain, átitat, és föl-
földerül arcom is - újra enyém.

Színeket ingat az ágon a szellő,
hajnalok állnak a tükrök előtt,
roppan a vértje alatt teli felhő,
s orra bukik - hideg őszi esőt

szőne megint az a fránya nagy égbolt,
szőne belém haragot, keserűt,
szőne a bőröm alá, s ami rég volt:
rágja, de rágja megint a derűt.

Sarjad a rögszag a földölelésből,
izzik a távoli láztünemény,
áttör a pajzson az éjszaka, és föl-
fölszalad újra az inda remény.

Hozzászólások

79
Értékelem!

Tetszik a javaslatod, tényleg kell a szünet, a zaj vagy a disszonancia, szóval igen, jó ahol pl így hangsúlyozol. Ennek amúgy nincs vége ott, hiszen ez egy tizenéves inda folyondár lenne, ami egyébként időmértékes ritmusgyakorlat. Anno eszembe sem jutott, hogy a páros sorok csonkolt alapképletén kívül is tegyek valamilyen csúcs "zárványt", de manapság tényleg megtenném. Köszi a figyelmed! :)

66
Értékelem!

Ott a végéről azt az és-t én szívem szerint kihagynám, törne egyet a ritmuson, de a végén ez nem is biztos, hogy rossz, ha van benne egy szünet.

Új hozzászólás