Színjáték

Színjáték

Kissé durva, de nem baj.

Nem első eset, hogy Tamás a Warhol-féle stencilezési technika felé kacsingat, és azt kell mondjam, hogy ez egy nagyon érdekes játék. Tudnám még idehozni példának a többieknek Johannes Itten A színek művészete című könyvét amit érdemes megszerezni, mert hasonló kérdéseket boncolgat, hogy a színek hogyan viszonyulnak egymáshoz, és milyen dinamikát hordoznak, és ezek hogyan emelik ki, vagy bújtatják el a tárgyat. Érdemes itt is ezt megfigyelni, hogy mennyire kiabál a rózsaszín alapon a kék, és közben meg mennyire becsukódik a zöld és a türkiz, tehát, hogy mik jönnek létre ugyanazokkal a formákkal. Ez egy nagyon jó tanulmány, bizonyos helyzeteket ebben én didaktikusnak érzek, de a játék jó. Valahogy az egész egy kicsit steril, érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ezt mivel tudod feloldani. Jó irány, el lehet mozdulni a fotográfiából az elektrográfia irányába, akár létrehozni ilyen nyomatokat, ez egyáltalán nem rossz irány. Nagyon jó a környezet, egyébként, ha a világítást nézem, az is rendben van, nincs ezzel semmi baj. A kérdés az számomra, hogy azon túl, hogy ez egy formai kísérlet, és egy színtani kísérlet is, hogyan tudunk majd ennél egy lépéssel tovább lépni, és hogyan tud ebből üzenet válni, mert nagyon plakátszerű az egész, és már szinte kívánja, hogy majd ebből létrejöjjön egy kiáltvány, vagy valamilyen olyan üzenet, ami a plakátnak a lényege. Warhol sem véletlenül választotta a leveses konzervet, vagy Marylint, vagy Maot, megvolt az a kontextus, amiben mozgott, és ezt meg lehet oldani, ez ma is működhet így, hogy miért lesz a paradicsom ilyen furcsa, de akkor ennek kell adni egy populárisabb magyarázatot is. Mert ez maga a popkultúra. Megvan a 3 csillag és a leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Az első szó, ami eszembe jutott: latex.

Köszönöm az elemzést! Igen ez tanulmány, próba, játék. Olyan fotónál, ami sok színt tartalmaz, nem nagyon működik. A fejemben van, talán egyszer kipattan.

Köszönöm István! Amit felvetsz, azon én is gondolkodtam. Végül abban maradtam magammal, hogy ha képsor lenne, akkor jobban működnének a különböző formák. De mivel ez mozaikkép, ezt nagyon szétzilálná, ha nem csak a szín, hanem a forma is változna.

Egyáltalán nem baj, és nem is durva szerintem, inkább - ha jelzőt kellene keresni - nekem - a modern és a fiatalos jelzők ugranak be. Érdekes, hogy nem zavar a paradicsom elparadicsomtalanodása, olyan messzire kerül a valóságától, és nyit meg más ajtókat. A variációk ritmikája láttán pedig felmerül bennem, hogy itt-ott más fürtökkel milyen szinten tolódnának el a ritmusok, megzavarnák-e nagyon, vagy még izgalmasabbá válna-e az eredmény? Nekem nagyon tetszik!

Új hozzászólás