Szókép

Ancsel Éva: CLXIV - Ha nem ismernénk a feltételes módot, talán kevesebbet szenvednénk, de mi maradna belőlünk? (*)

Kedves Kata! Munkád elsősorban képzőművészetileg kell elemezni és nem foglalkozhatunk azzal a feltételezéssel, hogy a bemutatkozó fotón esetleg a kép készítőjének kezét látjuk és az ő saját írását, mert akkor a betűk formájából elég mélyreható, akár még a szervi problémákkal kapcsolatos elemzést is tudnánk nyújtani. Ez most nem feladatunk, hisz ez nem egy grafológiai iskola. A kép attól függetlenül hogy figuratív elemeket tartalmaz, összességében mégis azt kell, hogy mondjuk, nonfiguratív jelzésekre épül, ilyen ritmikákkal dolgozik. A színek kiválasztása tudatosan nem agresszív, ezeket kevert színekkel hozza létre, elsősorban a fehérek intenzív hozzáadásával. A kép ezzel együtt mégis majdnem monokróm. Ugyanezt a képet ha elképzelnénk más színkeverésben, mondjuk a vörös és a zöld kapcsolatában, akkor dinamikusabbá, agresszívebbé válna a közlés. Az itt látható, főleg lilák variációiból épülő kép látszólag megnyugtató, mégis a képen balról jobbra haladó és az egész képet átszelő ferde fénysáv, és a kép jobb oldalán látható sötét folt hármas egységet hoz létre, de ez a ferde hármas egység folyamatosan "billegteti" a kompozíciót. Így valójában a tört színek ellenére a kép nem nyugalmat, hanem dinamikát, rosszabb esetben "diszharmóniát" hordoz. Mivel az Estiskolát esetleg idegen ajkúak is nézhetik, és ők ugyanúgy a barátaink, nem foglalkozunk a bemutatkozásban olvasható magyar szöveggel. Tehát, ha én új-zélandi látogató lennék és nem érteném a szövegedet, nagyon keveset tudnék meg a bemutatkozásodról, ezért az osztályzat egy citromdisznó, pedig én kíváncsi vagyok rád, Kata. Idézetek helyett minél többet adj önmagadból, ez a házi feladatod. - Szőke -
értékelés:

* A könnyebb olvashatóság kedvéért a szöveget én idéztem be (- pedellus -)

Hozzászólások

Kedves Kata próbáld meg új formában megismételni a bemutatkozást.
szeretettel: a szőke

Kedveseim, köszönöm a biztató szavakat.
Örülök, hogy szóba került a szó, a kép és az írás. Az írásról azt gondolom, hogy, ahogy Márti írta, a kézírás ma már kuriózum, és azt hiszem, hogy nemcsak azért, mert itt a számítógép - korábban 'Erika írógép' (sic!) - hanem azért is, mert sokan tartanak a grafológusoktól, ahogyan én is, és ennyiben tehát az, hogy kézzel írtam, akár vakmerőség is lehetne. A szó: ez a foglalkozásom, a hobbim, a hivatásom, minden pillanatban hozzátartozik az életemhez, így nem hagyhattam ki. A kép: kirándulás, kaland.

Az idegen ajkúak egy utalás arra, hogy az írás részben nagyon személyes, részben erősen köti az üzenetet és gyengíti a képi kódot. Amikor egy képen szöveg van, kérdés, hogy mi az, amit a fotós nem tudott megoldani és ami miatt kénytelen volt betűket használni. Természetes, hogy vannak helyzetek, amikor a kaligráfia hozzáad a közlendőhöz. Itt is ez történt. Az egy jó kérdés, vajon az idézett szöveg Ancseltől erősíti vagy sem a közlést.
(Egyébként mindenki idegen ajkú valahol. az internet pedig egy olyan hely, ahol többen vannak, akik nem magyarul kommunikálnak. Ez van.)

Kedves Kata !
Szép élményt nyújt a készített képed. Már sok művész használta saját kézírását alkotásaiban, nem hátrány. Saját gondolatod leírása, viszont többet mondott volna (feltételes mód) el Önmagadról. Van érzéked a szép iránt. Szőke Ofőd is bíztat, hogy folytasd, ha meg "idegen ajkuak" is el akarják olvasni, hát fordittassák le vagy tanúljanak Magyarúl. Miért mindig nekünk kell csak "külföldiűl" értenünk ?
Üdv.; Lacipapa.

Ez is tetszik nekem, a kézírás nagyon személyes dolog. Nem grafológiai elemzés szempontjából, ahhoz amúgy sem értek, hanem azért mert ez is egyedi, akár az ujjlenyomat. Kézzel írott üzenetet kapni valakitől, számomra nagyon bizalmas viszonyt feltételez.
A színek, -amiket én aranynak és bordónak látok inkább, nem fehérnek- olyan finoman nőiesek és egy érett személyt sejtetnek, viszont az, hogy a tinta aranyszínű, és lila tollas tollból származik, egy kissé bohókásabb irányba tolja az összképet.
Érdekes.

Új hozzászólás