Kicsit a Vidámpark érzet volt a dologban, mert ez a fém izé nem sima, ezért torzított is rendesen, ez is az, ami megtetszett benne, meg úgy egyáltalán, a teljesen nem helyénvalósága ott.

Ez tetszik!

Ja, Jóska jobbról fagyikázik, és jövök balról, csak a fejem nem látszik.

Nem drágám, te idétlenkedtél és bemozdultál, ő Jóska.

Milyen sukár vagy itt! És én jövök ott balról? :D

Jól jött ki. A sikerhez szerencse is kell :)

Nézd, igazábüól engem a formai játéka érdekelt a Radnóti melletti acél biszbasz mittommicsoda tükröződésének. A távmérőt becsapta, ezért az életlenség.

:) Tudod, nekem gondolkodnom kellett először, hogy miért hashtag. A képi ismétlődésre/tükröződésre tippeltem volna már éppen, de megláttam aztán... :) Mindegy, megtapasztaltad, hogy miért vonz be a szirénének...:))

:) valóban, nem is védem, de vicces volt, hogy magát a firkát csak itthon vettem észre, mivel ott akkora fény volt, hogy kiégett a szemem.

Jó ez a roncsolt technikás önportréd is, egészen meg vagy táltosodva :) szép dolgokat művelsz - ráadásul többrétűen. Volt alkalmam látni, ahogy amikor észreveszel, és lősz, rögtönözve is, és hogy abból mi születhet. A hashtagos sztori viszont csak lehúz belőle, hogy a címben arra játszol, te magad is kevésbé kívánatosként szoktad aposztrofálni az efféle egyszeri poént. :)