Érdekes ez a tükröződős megoldás, ahogy a történetek egymásra másolódnak. Van ebben egy kis zenei viccelés hatás is. És még azt is mondom, hogy tulajdonképpen a kompozíció is rendben van. Ha nagyon akarok benne hibát, eltérést keresni, akkor talán azt tudnám hozzátenni, hogy nem biztos ám, hogy mindenre megoldás a négyzetes kompozíció. Itt most ez, ha akarom, működik, de azért arra szeretném felhívni János figyelmét, hogy talán ebből majd érdemes kicsit kitekinteni, mert akár a klasszikus 4:3, vagy 3:2 képarányt sem kellene elhanyagolnunk, abban is kellene gyakorolnunk a kompozíciós rendet. A merengés, a távolba nézés, a belső utazás abszolút átjön a képről, kicsit didaktikusan erre rá is erősít, ha jól látom a pályaudvari helyzet ábrázolása, szóval azt gondolom, hogy ez egy jó ritmus. Benne van az a belső intimitás is, amitől akár a magány leckébe is kerülhet, hiszen a gondolatainkkal akármennyire is nem szeretnénk, mindig magunk maradunk a végén. A leirattal is egyet kell, hogy értsek. A végére viszont János két dolgot hadd mondjak. Egyik, hogy szórványos a jelenléted, és ez nem jó. Kell, hogy gyakrabban találkozzunk itt, mert akkor lesz haladás, és nem toporgás egy helyben. A másik, hogy elég régi tagunk vagy már ahhoz, hogy számon kérhessem, hogy a harmadik leckével mi a fene van? A következő legyen az, hogy megcsinálod a harmadikat. (hegyi)
értékelés: