A hétvégi városi kerékpározás után a Városligetben (szorgalmiba tenném ezt is, de nem akarom kitolni onnan ami éppen ott van :))
István, az a helyzet, hogy a bizonytalanság a képen is átjön, és ez nem egy aktuális bizonytalanság, hanem ez benned van, amit a leírásában írsz, az is fontos, hogy szorgalmiba akartad, de nem akartad... Nos. A kép így nem sokat ad, ezt ott így sokat megcsinálták, vagy megcsinálhatták, te ott se akartál zavarni, így készült egy olyan kép, ami nem jellemez téged, nem ad pluszt. Nincs más kulcs, mint amit olyan sokszor elmondok: tedd bele magad, önkép, önportré, önakt - mondhatni erre, hogy az én Sztanyiszlavszkij-módszerem. De valahogy el kell érni azt, hogy átlépd a határaid ahhoz, hogy utána már szabad legyél az alkotásban és ne zavarjon a sok ember, vagy szituáció. (hegyi)
Köszönöm Zsolt az elemzésed! Az aláírása akkor volt érdekes amikor beküldtem, hogy mit nem akartam letolni a szorgalmiból vele, de már nem érdekes, jócskán elmúlt! :) Okok, hogy miért ilyen a kép, vannak mások is, helyszínből, és technikából fakadók is, nem csak a belső bizonytalanságom, de mindenesetre tanulságos így is.