Gratulálok Ágnes! Hangulatos, erős kép lett!
Értem azt, amit Mazsi ír, részint én is hasonló érzések okán szoktam azokat korholni, akiknél úgy érzem, volna értelme jobban ráfeküdni a fotózás hobbira, mert hogy többféle út létezik, amin el lehet érni a célt, de abban minden út közös, hogy ha nagy kihagyások vannak, akkor esélyes a helyben járás. Persze senkit se lehet saját érzései és/vagy akarata ellenében segíteni az útján, ez is igaz, úgyhogy nekem nem marad más, mint a drukkolás, hogy hátha egyszer eljön az az idő, amikor akár Ágnes, akár a többiek közül bárki rájön arra, hogy a kezdeti kilóra le kell fotózni 10 ezer képet unalma után jön az áttörés és a még több munka. Hát, ilyen ez a pop biznisz. A kép jó, főképp hangulatában, az utómunkát már nem is merem mondani, tényleg érik egy komolyabb utómunka gyakorlat, mert hogy igen kevés hiányzik ahhoz, hogy üssön a kép, némi tónusigazítás és maszkolás itt-ott, szóval ismétlem önmagam, Ágnes, tessék választani egy valami irányt, aztán abban miminum kétnaponta valamit létrehozni, nem a tökéletesség a cél, hanem a gyakorlás. (hegyi)
Régebben még a kezdetekkor nem kedveltem Ágnes munkáit. Egyszerűek, esetlenek voltak számomra, ami persze természetes az elején, ezzel nincs is gond. De az utóbbi időben azt érzem, hogy kezdi megtalálni a maga stílusát és mindig meglep egy-egy fotóval, mikor az alkotó nevét elolvasom, hogy „jéé ez az Ágnes képe!”. Tetszik a fekete-fehér, a makró világ, a részletek, nem csak ezen a képen. Remélem még sok hasonló próbálkozást, munkát láthatok tőle, mert tényleg szeretem ezt a stílust. A megfigyelésein - legyen szó emberről, tájról, épületről, hangulatról - átjönnek az érzések, ami szerintem nagyon fontos a fotónál, hogy hang nélkül tudjunk beszélni. (Mikolics Mariann)
Kevesebbet, sokkal kevesebbet a mappába és többet a feltöltésbe, hahó, gyermekeim az úrban ez nem faliújság, ahová csak a legjobbat kell betenni, ez akkor működik, ha jönnek a rossznak gondoltak, a hibások is, a jóból, a készből az ég egy adta világon semmit se lehet tanulni, profitálni. (félreértés ne legyen, ez mindenkire igaz, nem csak Ágnesre)
Hűha, köszönöm, meglepődtem.
Sokat gondolkoztam, hogy egyáltalán beküldjem-e a képet, mindig úgy van, hogy egy képet megvágok, és pár napig párszor ránézek, hogy mi legyen vele. Van amikor csak simán berakom a gépemen egy mappába, aztán van, amikor úgy döntök, hogy beküldöm. Nem gondoltam, hogy ez a kép ilyen nagy karriert fog befutni, de jól esik, és köszönöm :)
És Istvánnak is a figyelmet, és a hűséges hozzászólásokat.
Gratulálok Ágnes, szeretem az ilyen cseppes képeket... Nagyon jók az egymásra rakódott rétegei, a csapadékos időben kifelébambulós, időtlen utazás...