Budapest, 2011.12.01.
Köszönöm, Zsolt, kedves és mulatságos, amit a skizofréniámról írsz. Kívülről lehet, hogy ez így látszik, én magamban azonban nem hasadozok ennyi részre: spontán, ösztönösn, skubizás nélkül durrantok el egy-egy képet.
Budapest, 2011.12.01.
Meglepő, ahogy Sándor a világról gondolkodik, párhuzamos világokban él. Van egy, legkönnyebben matematikusnak nevezhető világa, a rációé, a geometriáé, a kiszámíthatóságé, a biztonságé. Van egy másik, ami a felfedezőé, az álmodóé, a keresőé, ahol minden lehet, ahol nincs szabály, ez a mesék világa. Van egy, ami a szakralitásé, a bölcsességé, a meditációé, ebben a világban lakik a humor, az irónia is. És minden képe ezekből áll össze, mintha ez a három vitázna, játszana, versenyezne, Sándor megelégedésére. Van egy pöttyös terítőm! Hallod? Van tányérom, körtém is! Gyere, játsszunk valamit! Oké, jövök, de látom, van neked tököd is, tökös vagy, hallod? Na, ti ketten szépen összeraktátok itt a matematikát, nem mondom, jó lett, vicces is, de én most ezt picit megbolondítom, elhúzogatom, torzítgatom, hogy igazán jó íze legyen a tökös körtének! És Sándor játszik, vidáman, vagy szomorkásan, de fáradhatatlanul. Na jó, a kép nem makulátlan, de ahogy látom, javítva lett a társak segítségével, úgyhogy Sándor, ez akkor is megvan, ha közben azt mondom, hogy picit sprőd még ez a csendélet, na de nem is ez a lényeg, ahogy egy baráti kvaterkázáshoz feltálalt ebédnél sem a tálalást fogom kritizálni. Tökéletes a szándék, jó a ritmus, megőrülünk a pöttyektől, ahogy kell. Várom a csendéletre a folytatásokat! (hegyi)
értékelés:
Köszönöm, Zsolt, kedves és mulatságos, amit a skizofréniámról írsz. Kívülről lehet, hogy ez így látszik, én magamban azonban nem hasadozok ennyi részre: spontán, ösztönösn, skubizás nélkül durrantok el egy-egy képet.
Köszönöm neked is, Márk, és miután minden kritika jogos volt, csináltam egy javított példányt (javítva mindazt, ami utómunkával javítható), és beküldtem a Pedellusnak.
Kedves Sándor távol álljon tőlem a bírálat -- szeretnék én ilyen vázlatokat produkálni. :) És igazad van, a párna lett volna a pontos, de úgy látszik keveset volt a fejem a párnán, és álmos vagyok... Vagy csak innék valami finomat, és azért látok mindenben hordót?
Kár h nem lopótök van a körte alatt, legalább tudtam volna a hordóhoz kötni.
Köszönöm, Zoltán. Az az igazság, hogy a kép vázlat szintű, inkább illusztrálja, mintsem megvalósítja az elgondolást, így tele van pontatlanságokkal. Nem igazán vagyok motivált csendélet műfajban, bármennyire szeretem is mások sikerült csendéleteit, nekem nem sok türelmem van hozzá. Minden birálat jogos. Én ugyan enyhe párna-torzítást látok, nem hordót - de ez nem lényeges: torzít és korrigálandó lett volna.
Tetszik ez a sok kör-forma, a körökön levő körön körön levő KÖRteforma, majd utána a kiharapás féligkörter-féligkör formája, ahogy kezd visszaállni a téridő hullámzása a vízió után, ami elvisz a 70-es 80-as évek fordulójára hangulatilag. Mostanában egyre többször idéződik meg az a világ, így bizonyos értelemben a kép egyszerre régi és új.
Nagyon jó a gyümölcshéjak (ok a tök nem az, de ha a dinnyét ami tökféle gyümölcsnek tekintjük akkor engedtessék meg ez is) színharmóniája, ami visszaköszön a terítő egyes pöttyeiben. Más pöttyök nekem még utalnak a körte korábbi színére amikor még zöld, és megvan a majdani színe is, amikor már fekete lesz.
Nagyon finom, ahogy a háttérpöttyök színei okozta billenést a tányér finom kimozdításával egyensúlyba hozta Sándor.
Az alsó sorban a terítő hajtása okoz pici zavart, meg a pöttyrácsban látható pici hordótorzítás. Valahogy összefoglalva talán úgy mondhatnám, hogy a feszes szabályos geometria lehet jobban állt volna a terítőn, azaz ha a körsorok párhuzamosak a képszélekkel, és egységesen élesek, és kitöltik a teljes képet.
De ettől a kép szerintem hatásos, kellemes nézni, szerintem a körte helye is megfelelő, a tengelye szép arányosan osztja fel a képet
Kedves Sándor! Esti Főzőiskola c. (hamarosan kezdődő) műsoromhoz e képed választottam vizuális kedvcsinálónak. Köszönöm.