Az a helyzet, hogy ez egy tanulmány, és mint tanulmány tökéletesen teljesíti a feladatát, ugyanis, mint egy térkép, felrajzolódnak azok a részek, ahol javításra szorulna a kép. A jobb oldalon van egy fényesebb háromszög a képhatárnál, az nem tudom, micsoda, zavaró a jelenléte, éles és szúrós valami, de folyamatosan oda viszem a szememet. A kanapén van egy kockás párna, ami nekem nem való oda, ha az nem lenne ott, vagy le lenne takarva jobban ezzel a gyapjúval, akkor szerintem értelmesebb lenne, melegebb lenne a történet. Ahogy a kanapé szélére dobott talán törülköző, vagy ruhadarab is formájában nekem zaklatottá teszi a képet. És ráadásul a kamera nézőszögének a megválasztásánál is azt mondom, hogy elnézünk az ágy felett a falra, miközben a falon lévő, ha jól látom, valamilyen grafikai munka, és ez a fali zsebes tároló elviszi a figyelmet. Tehát, kicsit úgy hanyatt billent ez a kamera, meg kupleráj van. Nem kell beágyazni, mert nem az a kérdés, hogy elvágólagos legyen ez az egész, mert akkor nem jönne ennek a dolognak az otthonosság érzete, de az otthonosság, meg a rendetlenség között azért van különbség. Most rögzítettél egy olyan pillanatot, ami nem a végpontja egy komponálásnak. Ez egy belső dinamikai pont, de nem ez a nyugvópont, nem ez a pont az, amit hosszú ideig akarnék nézegetni. Túl sok a zavaró momentum. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)