...amiről végül a kést lehagytam.
Az előző képnél örültem annak az ollónak, ennek a szendvicsnek most kevésbé örülök. Azt a tányért a kezedben másra használnám, még ha üres lenne akkor is jobb lenne, mert most elbohóckodtad ezt az egészet, és ez azért kár, mert ellőttél egy patront. Nem dőlt össze a világ, szóval nyugodtan meg lehet ezt ismételni, csak ha már egyszer megcsinált valamit az ember, utána nehéz nekifogni, mert akkor már arra jobban jár az agya. Én mégis azt kérem tőled, hogy próbáld meg megismételni, és próbáld meg azt, hogy mi van akkor, ha nem kerül oda ilyen csúnyaság, vagy ha mégis kerül valami, akkor fontold meg, hogy mit teszel oda. Nagyon primer, hogy idetettél egy ilyen kaját a tányérra. Szóval értem, hogy ez az éhező kisgyerek panasza, de akkor is. Egyébként a kép többi része, meg úgy az egész az jó lenne, csak ez itt most valahogy nem úgy működik. (hegyi)
Terry Pratchett vallásleírásai jutnak eszembe róla. Ugye valahogy úgy van, hogy beviszi a hívő a felajánlását mondjuk a krokodil-isten papjának. Köztudomásulag főleg a fokhagymás kolbász olyasmi amit ez az isten szeret. Ezután a pap az oltárra veti, ami egy fém rács ami alatt tűz ég. Ettől a kolbász eszenciája a szent kéményen keresztül az istenhez kerül és a földön csupán az evilági burka marad, amit ezután a pap jóízűen elfogyaszt.
Hali, köszi, szerintem is kicsit csúnyaság lett. Érdekelt a szelektív színezés :) De ez a fok most tök lényegtelen amúgy, mert az igazi itt, meg a többinél is valami olyasmi kapcsolat, ami a lenyomat és a valós között van, a tányér lenyomatként lehet-e tányér... No és én? Ilyesmi. Az összes abszurd és bohóckodás is itt erről is szólna kicsit, szeritnem ezt komolyan nem is lehet, nem is érdemes csinálni/nekem csinálnom - mármint ennek a kérdésnek a feszegetését. Főleg, mert bennem mindig ott az abszurd, ezt már megsejtettem magamról. Most kevésbé izgat, és kevésbé van időm is rá. De majd fog izgatni ismét, tudom. Azért sajnálom, hogy nem megy át ez.
Köszi Szilárd a szellemes egyénítést! Igen, miért is ne? ?:)