Virágos

Virágos

analóg

Zsuzsa nagyon szenzitíven választ témákat magának, ez nagy erénye, érezni a rácsodálkozás örömét, itt most is megvan az a plusz, hogy nem csak talál valamit, de elgondolkodik azon is hogy azt hogyan mutassa meg, mi az optimális nézőpont. Talán majd abban érdemes még időt adni magadnak, hogy mindehhez a világítás és az utómunka is hozzá tudjon adni, mert itt például a nagyon sötétre hangolt előtér hunyorgásra késztet a hátteret illetően, nem komfortos érzés nézni, ezt talán érdemes lenne, mint két szélső érték, közelebb hozni egymáshoz. (hegyi)

Hozzászólások

Drága Zsuzsa, most valami borzalmasat fogok írni. A technikán nincs semmi tisztelni való. Az analóg is csak egy technika. Gondolod, hogy anno a nagy öregek nem nyúltak bele? Dehogynem, sőt, kötelező, nyersen nem adtak ki a kezükből semmit. Nyilván van egy széles spektrum, nem mindenki Ansel Adams, de ne tiszteld a technikát, nyugodtan tessen laborálni azt az analógot is. Kívánja az, kéri. És jobban is tűri sokszor, mint a digit. Az egy másik kérdés, mi az, amit az ember úgymond megenged magának, mibe megy bele, milyen eszközt, ecsetet, "műszereket" használ, és mire mondja, hogy azt nem. De a tónusegyenlítés, a maszkolás, beletartás, ráengedés, ezek megvannak, a retus egy jó része is ismert és elfogadott volt, és itt nem arra gondolok, amikor Lenin mellől kellett a nemkívánatos embereket kiszedni.

Köszönöm az értékelést.
Igen, hunyorogtató helyzet volt. Örültem, hogy kedves (elnéző) mosoly kíséretében hagytak fényképezni, világítgatásról szó sem lehetett. Az utómunkával meg az a helyzet, hogy az analógokba nem szívesen nyúlok bele, illetve csak, ha nagyon muszáj. Egyébként meg igazad van:)

Ágnes, Tamás, István, köszönöm véleményeteket.
Bár nem kenyerem a sok magyaráz(kod)ás, mégis néhány gondolat a kép kapcsán: Enteriőr.
Az fogott meg benne, hogy a virágos, de sötét és hideg belső tér erős kontrasztban állt az ablakon át látható külső tér meleg, mégis sivár "kockavilágával" (idézet Istvántól:) S, hogy még erősebb legyen ez a hatás, mértaniasan jól körbezártam.
Talán ezért jött a pola-érzés:)

Írom, hogy "ez akkor is polaroid, ha nem az", de éppen látom is, Ányesz már lelőtte a poént :)) Szerintem szépen kihasználtad ezt a lehetőséget, izgalmassá teszi, hogy nem a papír vág, hanem a fotón képelemek segítségével történik meg ez a hatás. Az árnyékból eredő kékes hangulat hordozza egyébként az organikus kerekdedek felől nézve a kockavilágokról alkotható véleményt :) Jó ez a sok szerkezeti ilyen-olyanság is. Nekem tetszik.

Nekem furcsa, először azt hittem, hogy ez is ilyen négyzetes polaroid, amiket szoktál küldeni, aztán láttam, hogy nincs ott vágás. Furcsa az alja meg a felső része, hogy ilyen sokat hagytál. Nem azt mondom, hogy nem jó, csak mondom ilyen négyzetes hatást kelt.

Szép és jól megtámasztja alul fölül a fekete.

Új hozzászólás