Blanka, ezzel a címmel én nem tudok mit kezdeni, bocsáss meg nekem, 45 éves vagyok, hiányos műveltséggel és hiányos nyelvi képzéssel, úgyhogy a kép címe nekem tulajdonképpen a cím nélkül kategória. Biztos, hogy van értelme, de hadd ne kezdjem el a google fordítójába betenni. Úgyhogy engem itt most elvesztettél, mint képcím. A kép, az maga szép lenne és izgalmas, azt hozzátenném neked, hogy a fej támasztása az nem mindig pozitív kicsengésű, abban vagy egy adag erőtlenség, egy dekadens dolog, hogy támasztanom kell a fejem, vagy azért, mert unatkozom, vagy azért mert valamilyen egészségügyi problémám van és a nyakam nem tartja meg a fejemet. A fej tartása részben felvet a nézőben egy ilyen problematikát, részben pedig van benne a majdnem a karba tett kézzel egy elutasító gesztus. Gyönyörűek a szemeid, gyönyörű, ahogy a tekinteteddel játszol, csak most egy dologra felhívnám a figyelmedet. Ugye ezt már elmondtam más elemzésnél, de nem árt ismételni. Mindig a legvilágosabb rész az, amit az ember egyrészt a legközelebbinek érez magához, másrészt, amire a legnagyobb figyelmét szenteli. Próbálnék a szemedbe nézni, mert azt keresi az ember és ott keresi a válaszokat, de mindig elnézek balra, mert ott van valami nyitott ajtó, aminél jön be a fény is, meg onnan majd jön az igazgatóhelyettes is és rád szól, hogy már becsöngettek és menjél be az órára. Takard le a kezeddel - egyébként ez akár vágható lenne - azt az egész nyitott ajtót, ott és akkor már egy lényegesen erősebben rád fókuszáló portrét kapunk, ha levágod onnan azt a nagy fehérséget. És akkor azt mondom, hogy van nálad egy iskolafüzet, vagy van nálad bármi könyv, vagy akárcsak egy fehér kabátka, vagy valami, akkor azt, hogyha a kezed elé teszed, hogy ne lássuk, akkor arról visszaverődhet annyi fény, ami ahhoz kell, hogy a tekintetedben és az arcodban több fényt kapjunk. Mert, hogy ha most megfigyeled, minden fény mögötted van, minden fény mögüled jön. Szépen rajzolnak az arcon egyébként a falról ezek a visszatükröződések, tehát elindul a derítési folyamat, de mégis azt mondom, hogy ez most kevéske fényileg. Úgyhogy én ezt most visszaadom neked ismétlésre, egyrészt légy szíves segíts abban, hogy lefordítod a címet, másrészt pedig a világításra tessék odafigyelni. Nagyon fontos lenne, mert ugyanis nagyon jól fogalmazol. Tehát érdemes ezzel foglalkoznod, ezért adom vissza ismétlésre. Nem kell ezen túl sokat variálni, tehát maga a póz, az rendben van, talán én nem takarnám az államat ennyire el, az állam én vagyok, úgyhogy ez is hozzánk tartozik. Ismétlés. (hegyi)